Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Az orosz klasszikusokat nagyon szerette, Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj versei, regényei mellett azonban nála lehetett olvasni Solohov Csendes Donjának, első, rövidített magyar nyelvű kiadását is. Az ő élete sem más mint sok magyar haladó gondolkodású értelmiségié: a felszínen meglevő kiegyensúlyozott magatartása belső emigrációs álláspontjából eredt. A rendszer hatalmi szervei „veszedelmes agitátorként" tartották számon. 1939 után egyre többször zaklatták. Hol kizárták az ügyvédi kamarából, hol meg visszaadták ügyvédi működési engedélyét. 1941 után aztán végleg bezárták irodáját. 1944 április elején letartoztatták. Az utolsó évek 1. Gádor Béla a kiszabadulása után 1945 január elején érkezett Salgótarjánba, ahol az újonnan megalakult demokratikus képviselőtestület tagjává választotta. A kommunisták helyi szervezetének is tagja lett. Egyik kezdeményezője és létrehozója a felszabadulás után kinyomatott első helyi demokratikus újságnak. Úgy tűnt, hogy a beteg sok szenvedésen átment, nagy tapasztalatokkal rendelkező Gádor Béla életútja egyenesbe került. 59