Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

távolodó otthonról hozott mese­világ jelentette a szellemi táplá­lékot. Gyarmati sors, gyarmati lég­kör. Legreálisabban ezzel jellemez­hetők az itteni emberek élete. Az új társadalom új szokásai és újfajta jogai nem plántálódtak át a maguk természetességével. A küzdelem, a harc sokféle és sokszínű volt. Mint­ahogy az volt a reá érkezett válasz is. A fenti gyarmati minősítést ki kell egészíteni: a kiegyensúlyozott­ság, a szegény sors, és nagy haszon világával. A munkások élete — a korábbi létbizonytalanság helyett — a szegénységben stabilizálódott. A közvetlen irányító altisztek, tisz­tek egy vagy néhány fokkal maga­sabb életnívója is a megbecsülés jegyében alakult. A tulajdonos — különösképp a nagy tulajdonos — fedve maradt. A munkás, — az al­tiszt, tisztviselő — tulajdonos tűz és víz viszonya és hármassága, még hosszú ideig biztosítani látszott a kiegyensúlyozottságot, a kapitaliz­mus harmóniáját. 52 2. Groszberger Miksa Terbeléden született, kereskedő családjával már jó ideje Salgótarjánban élt. A csa­ládfőnek nem kis gondja volt, hogy nem túl népes, de mégis csak szá­mottevő családját biztos révbe ve­zesse. Az első szülött lányát, Esztert — akit egyébként az ismerőskörben Rózsinak hívtak — férjhez adta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom