Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

polgármester között. Bizonyára érte számos egyéni sérelem is. Feltételezhetően a közmorál jelenségei is jogosan töltötték el aggodalommal. Tehát lehetett sok mindenben, és főleg részkérdésekben igaza. Mindezek mellett is tény, hogy már az 1945 tavaszára — nyár elejére kialakult politikai helyzetet sem értékelte helyesen, ami lényegében elmozdítását is eredményezte. Ez a tény rendkívüli megrázkódtatással járt, amely során szelleme teljes és mély apátiába süllyedt: korát meg nem értő, sorozatos panaszos levelet író, mindenkit hibásnak kikiáltó, vallásos öregúrrá változott. Következtetések, tanulságok Kilczer Béla megjelenése a város közéletében nem volt mindennapi esemény. Távozása a polgármesteri székből méltán kapta a nem mindennapi jelzőt, különösképp ami annak gyorsaságát illeti. Ám azon túlmenően, hogy e tények fölött álmélkodunk, az esetnek több, a legújabbkori történelmünk szempontjából is érdekes tanulsága van. Kiczer Béla értelmiségi foglalkozású és karakterű ember volt. A polgármesteri hivatalba kerülésének okait és körülményeit több tényező összevetésében érzékelhetjük helyesen. A legfontosabbnak, így első helyre kiemelendőnek azt a tényt tartom, amely Salgótarján társadalmi szerkezetének vizsgálatához kötődik. Közismert, hogy mind a várossá nyilvánítás előtt, mind azt követően e szerkezetben számszerűségében, jelentőségében is döntő volt a bányászatban, az iparban foglalkoztatott és termelő munkát végzők aránya. E tömeghez képest jóval kisebb — de egyáltalán nem lebecsülendő — szerepet vitt a városi középréteg. Amelynek sorába a kereskedők, a magánipartűzők mellett, az életmód, életvitel szempontjából az úri középosztály felé orientálódó értelmiségiek jelenlétét húzom alá. E társadalmi csoport elsősorban a társulati és egyházi érdekeket alapjaiban képviselő pedagógusok tömegéből állt. Hozzájuk csatlakozott a fenti érdek mechanizmusának hatásában élő orvos és néhány szabadfoglalkozású értelmiségi. Ami ez alapján e vázlatos áttekintés alapján is megkockáztatható az a feltűnő jelenség, hogy soraikból hiányzott, vagy éppen csak jelen volt az alkotó művészetek, a tudományok felé mélyebb érdeklődést mutatók köre. Ez pedig — megint egy újabb kockázatos következtetés — a városi gondolkodás, a városi mentalitás korlátozott érvényesülését is jelentette. 42