Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Hock Jánossal meglevő ismeretsége 1918-ra vezethető vissza, amikor a katolikus pap Hock az őszirózsás forradalom győzelmét követően a Károlyi-féle Nemzeti Tanács elnöke lett. Emigrációs éveit alatt Csehszlovákiában, Bécsben élt — Gólián fiatal éveinek színhelyén — ez további szimpátia forrása lehetett, amelyet a Horthy börtöneit is megjárt Hock ellenforradalmat elutasító nézetei tovább erősíthettek. Nem ismertebb az a szál sem, amely Mónus Illéshez, az ideológiailag kommunista ellenességéről is ismert szociáldemokrata vezetőhöz fűzte. A kapcsolatuk két reális forrásból táplálkozhatott: Mónus segítségével baloldali — mégha szociáldemokrata volt is az — kiadványokhoz juthatott Gólián. E mellett az antifasizmus, mint mindkettőjükre jellemző közös elv és gyakorlat is számításba vehető. A harmincas évek második felétől fokozatosan találta meg ismét a munkásmozgalomhoz a kapcsolatot. Ezért is érdekes, hogy e viszonyok között a hivatalos ellenforradalmi kormány politikai apparátusa, közigazgatása nem háborgatta. (Ebben persze nagy szerepe lehetett népszerűségének is.) Nyilvánvalóan oka volt az is, hogy túl az ötvenes évein a tapasztalt politikus gyakorlottságával játszotta ki a nyomozó szervek éberségét; továbbá az is hogy az illegális munka napi gyakorlatában — röpcédulázás, falfestés stb. nem vett részt. Túl volt már a hatvanadik születésnapján, amikor megérkeztek a várost felszabadító szovjet csapatok. Azonnal bekapcsolódott a pártélet megindításába: az illegális párt vezetőivel együtt részt vett az 1945. január 2-i értekezleten. A pártvezetőség tagja lett, és a képviselőtestületbe delegálták. A hirtelen fellendülést éles fordulat követte. 1945 második felétől fokozatosan kiszorult a politikai életből. Gyakorlatilag politikai küzdőtársaitól magára hagyatva élte további életét. Ez magyarázza azt a tényt is, hogy lényegében ismét az „emigrációt" választotta, és Salgótarjántól távol — talán Losoncon — temették el. Miért alakult így élete? Az okok még ma sem eléggé ismertek. Magyarázható nyughatatlan, romantikus lelkületéből, magyarázható előrehaladott korából, fáradékonyságából is. Azt is mondják a még ma élő kortársai: más ok is volt. Igaz-e? Nem? Még egyszer mondom: még ma sem ismert. Hogy ismert lesz-e valaha? Ami viszont tény: olyan volt Gólián András személyisége, ami kétségkívül alkalmassá tette, hogy mesék, legendák hősévé is váljék. 35