Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

irántok való figyelmetlenségeit, vagy általános elmellőzéséért a megyei elnökökre, vagy barátjaikra neheztelni kellett. Igy volt különösen a tisztviselőkkel, kik hivatalaikra nézve egy rangú polcon állvány, s így magukat jogokra nézve egyenlőnek tartván, a küldöttség tagjaivá csupán néhányuknak lett neveztetését legnehezebben vették." A munkálatok során egy-egy téma vizsgálatára bizottságot hoztak létre, amelyek összefoglaló jelentésre voltak kötelezve. A felvetődő javaslatokat a tárgyalás menetében figyelembe vették. Ennek megfelelően a körülhatárolható javaslat megvitatására, megbeszélésére újabb — fiók vagy albizottságot — hoztak létre. A kialakított módszer — az ún. fiókbizottságok létesítése — komplikálttá, szinte áttekinthetetlenné tette a helyzetet. Mindazoknak akik a munkát valóságosan el akarták végezni, a kedvét szegte ez a tény. Sréter véleménye tükrözte mindezt: „Csupa utánozása az országos küldöttség munkálódás módjának. Állítólag a vizsgálódás könnyítését akarták eszközölni, de fontolóra nem vették az idő akadályait, sem azt, hogy ha a gyűlésekben résztvevők nagy része már a küldöttségben foglalva volt a közgyűlési tanácskozásoknak vagy semmi sikere, vagy pedig csak a jobb nézetekkel ellenkező lehetett." Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a munkálatok lelassultak, formálissá, üressé váltak. Olyan kérdésekkel foglalkoztak a küldöttek, amelyek az „ő fogalmaikhoz közelebbi viszonyokhoz lévén elmetehetségeiknek erőltetésébe nem kerülnek. A tanácskozók többsége irtózott az elvontabb képzetektől, tudományos fejtörő vizsgálódásoktól." A megyei vizsgálatok nem tudták elérni előre jelzett céljukat. Meglehetősen kusza, kiismerhetetlen helyzetet eredményeztek a bizottsági munkák, ahol a konzervatívok és a változást sürgetők politikai viták helyett alkotmányos viták végeláthatatlan folyondárjába kerültek. Csodálkozhatunk-e az alábbi konklúzión? „Nem kívánhatott már annyira a rendszeres munkák fölvétele, mint inkább az, hogy az országgyűlési vitatás előtt az országos törvényhatóságaival közöltessenek." Tendenciájában kedvezőtlen hatást váltott ki a megyei munkálatok körül kialakult helyzet. A csalódottság a belefektetett munka nagysága, a megvalósulás kicsinysége miatt is érthető. Még inkább a kiábrándultság érzését keltette politikai értelemben azok között, akik a tényleges és a valóságos haladásban bíztak, és ezt részben a munkálatok sikeréhez kötötték. 20