Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

elfáradt, és végülis előremutatóan cselekedni képtelen osztálya keveset őrzött meg a reformkorszak valóságos értékeiből: Sréter Jánost méltatlanul elfeledte. Sréter János életének minden rezzenetével korának nagy kérdéseihez kapcsolódott. Ezt a kapcsolatot: vonzódását a kisebb-nagyobb társadalmi kérdésekhez, könnyen érzékelhetjük életútjának követésekor. A magyar reformkorszak első periódusában kezdődtek el és folytak — ha nehézkesen is — a rendszeres megyei munkálatok. Ezek ugyan lelassították az éppen csak megmozduló megyei közigazgatás gépezetének működését. Méginkább fékezőleg hatottak — a bürokratikus vonások miatt is — a megyei liberalizálódó politikai életre. A figyelő, érzékeny tekintet elől azonban nem tudták leszűkíteni a horizontot. Az országgyűléseket előkészítő megyei munkálatok folytak, amikor 1831-ben Észak-Magyarországon kirobbant a felvidéki parasztfelkelés, az ún. koleralázadás. A felkelés Nógrád megye elenyésző területeit érintette. A hatás azonban kétségkívüli: a további politikai fejlődésébe Sréter János közéletiségének alakulásába ez is belejátszott. Nagy hullámokat vert Széchenyi István Hitelének (1830) megjelenése Nógrád megyében is. Ezek a tények magyarázzák Sréter János politikai nézeteinek fejlődését. A jelenlétük intenzitása egyúttal lehetőséget adott arra is, hogy az egységes pályaképet jól elkülöníthető szakaszokra bontsuk. „Nézetei fiatalabb korában némileg az optimizmus határához közelebb vonzódtak is" — írta róla életét, tevékenységét elsőízben összefoglaló szerző. Ez az időszak — tapasztalatunk szerint — 1825 és 1831 évek közé esett. „Szorosan nézve barátja volt a honi alkotmánynak, de olyan feltétel alatt, hogy annak korával keletkezett redőit fokonként kiegyenlíteni szükséges." Ez a gondolat leginkább az 1831—1839 közötti években tevékenykedő Srétert jellemezte. Míg végül az 1839—1842 közötti időszakban valójában az előző periódus tapasztalatainak megérlelődését érzékeltük. Ekkor dolgozta át publicisztikai művét, ebben az időszakban készült a Nógrád megyei viszonyokról jelentése. A kortárs jellemzése szerint a „. . . folytonos tapasztalása kimértebb pályát nyert, inkább hajlott a kivihetés valószínűségére. A tény barátja volt." Az út, a politikai pálya kétségkívül a kor hatására, annak következményeképp kanyarodott. Az egyes korszakokhoz jelentős munkálatai kapcsolódtak. 17