Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

A családi történetet összegző megítélés szerint a Sréter család: „Egyike azon előkelő nemesi családoknak, melyek a bányavárosok régi megtelepedői közül emelkedtek ki. Idegen hangzású családnevök dacára, mely hajdanán Schrötter és Schretter alakban is íratott; meghonosodásuk legalább a XVI, század első felére, a mohácsi időszak előtti időkre tehető. Ide mutat azon körülmény, mely szerint, mint Beszterce sz. kir. város törzsökös lakói még a magyar nemesség nyerése előtt e városról, mint ősi fészkükről, és ottani birtokos állapotuknál fogva besztercei Sréter -nek (Schretter de Novisolio) neveztettek." A családot azok közé a nemesi családok közé sorolhatjuk, akiknél a katonai szolgálat, a politizálás, nagy igényű műveltség szorosan hozzátartozott a mindennapi élethez. A katonáskodást, a politizálást ősei ügyesen használták fel a család vagyonának, birtokainak gyarapítására. A család nevezetes tagjait egyaránt megtalálhatjuk Miksa király udvarában —akitől egyébként a nemességet kapták — valamint a török félhold árnyékában élő Apafi Mihály erdélyi fejedelem szolgálatában. De hű alattvalói Thököly Imrének és II. Rákóczi Ferencnek is. A sokféle és a sokfelé folytatott katonai szolgálat anyagi gyarapodással járt. Ezzel tették lehetővé, hogy kicserélték földjeiket és megszerezték a nógrádi birtokukat. Dédapját, aki ugyancsak Sréter János volt és gyanús körülmények között halt meg, ott találjuk II. Rákóczi Ferenc udvarában, mint a tüzérség főparancsnokát, de résztvett Korponayné, a lőcsei fehér asszony által szőtt osztrák ellenes összeesküvők táborában is. A XIX. század fordulóját megelőző évek a család gazdasági erejének kiemelkedő időszaka volt. Ekkor vásárolták meg a Surányban levő Simonyi kúriát, amely a korabeli jellemzés szerint „.. . hárs és gesztenyefákkal körülvéve. Előtte park, ez alatt végig gyümölcsös" volt. Szanda, Surány, Mohóra, Rétság képezték a Sréter család életének vagyoni alapját. A közbeeső puszták jellege alapjaiban nem módosíthat ezen a termelési szempontból könnyűnek nem nevezhető művelési területen. Az úrbéri összeírásban tényszerűen is tükröződtek ezek a lehetőségek. Szandán Sréter Pál, Sréter István, Sréter Mihály és Sréter János birtokán 10 jobbágytelket írtak össze. Ez összesen 159 hold szántóföldnek, 64 embervágó rétnek (6.400 hold) felelt meg. Az örökös jobbágyok 416 marhás és 832 kézi robottal tartoztak uruknak. Szandán a jobbágytelek nagyságát 26 hold szántó és 6 hold kaszáló rét alkotta. Az uradalom másik központjában, Surányban 11 jobbágytelket tartalmazott az urbériális összeírás. Ebbe 241 1/8-as szántóföld 60 embervágó rét (6.000 hold) tartozott. A jobbágyrobotok között 587 marhás, 1222 kézi robot igényű volt. 11