Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

Miksztáh - Korrajz a tekintetes Vármegyéről és a tisztelt házról

Egyébként is "úgy veszik ki magukat előttem a szónokok, mint éjféltájban a lámpaoltogatók. Minden beszéd után nagyobb sötétség támad egy fokkai" Aztán hány éves vagy Te fiacskám, hogy ilyesmit csinálsz? Nem jól látlak innen fentről, de remélem nem vagy meg ötven. Azt tudod, hogy "nem ritka dolog, hogy nálunk a közélet jelesei az úgynevezett szellemi munkások ötvenéves korukban eltompulnak, agyalágyulásba vagy melankóliába esnek, ha valami rosszabb nem történik velük." Például követ lesz belőlük és bejutnak a parlamentbe. Én is pórul jártam amikor elfogadtam a Generális invitálását és követ lettem Erdélyországban. "Milyen jó volna most, ha sohse ismerkedem meg ezzel a ringyóval. (A politikát értem alatt)" "Aki egyszer mandátumhoz jutott, az végképp elszokik a munkától, úgyhogy abból nem lehet többé semmi, csak képviselő." Jobb ha tudod: "Magyarország kabátos lakosai a következőképpen oszlanak meg: olyanok, akik képviselők, olyanok akik lesznek képviselők, és olyanok akik akarnának képviselők lenni. Más intelligens elem nincs. A magyar ember míg él, nem szűnik meg politizálni és mandátum után epedni." Mondd öcsém, érted te ezt? Én, szavamra mondom nem, hiszen "jelöltnek lenni, tudva lévő a legszánalomraméltóbb állapot, de azért akadtak és mindég fognak akadni mártírok, kivált a középosztályból... otthon unatkozó papokból, nagyravágyó prókátorokból... - kicsapott hivatalnokok, tévesztett egzisztenciák, professzionátus népbolondítók rajokban bukkannak fel a követjelölések idején." Az még hagyján Miska fiam, hogy felbukkannak, de rendszerint meg is lesznek. El tudod Te képzelni, milyen parlament áll így össze? "Számtalanszor hangoztattuk, mondom mintha éreztük volna, hogy az általános társadalmi romlottságnak, mely évek óta mindent befog, mint a penész, nem lehet egyik következménye, mint hogy a képviselői állást is, szemesnek állván a világ, ügyes szerencsefiak fogják elkapkodni az igazi érdem elöl, mely szerényen visszahúzódik." Akadnak azért persze rendes képviselők is. Emlékszel tán az öreg Pintér Sándorra, a süket szécsényi ügyvédre, aki ugyan nem akart képviselő lenni, de a kortesek addig erőltették míg be nem adta a derekát. Végső argumentumként kivágta hogy hiszen hát ö nagyot hall. "De a palóc feöszolnok megvigasztalta ö keméet: ahol kétszáz néma találtatik, elfér ott lelkes tens uram egy siket is." Most jut eszembe, hogy a Pulszky Guszti is nógrádi képviselő. Emlékszem, akkortájt "éppen volt egy heverő kerület Füleken. Füleket képviselni Guszti kiválóan alkalmasnak látszott. Fölléptette tehát a papája s egyszer csak