Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

Későbronzkori sír Csesztvéről

Csésze: Fekete színű, jól iszapolt, vékony falú. Kihajló pereme sikozott, nyakán vízszintes árkolás fut körbe. Füle a peremből kiindulva a perem fölé magasodik. Alja valószínűleg omphalososan benyomott volt. Belül is díszített a csésze finoman besimított vonalakkal. Az omphalos körül a körkörös díszekhez fenyőágminta kapcsolódik. (9. kép) Száj átmérő: 10 cm, magasság: 7 cm. Csesztve neve a régészeti szakirodalomban először nem a későneolitikus lengyeli kultúra lelőhelyeként jelent meg, hanem későbronzkori leleteket ismertettek a faluból. Kemenczei Tibor az északkelet-magyarországi későbronzkort összefoglaló munkájában két tárgyat közöl Csesztvéről, egy kihajló peremű urnát, vállán két füllel (Kemenczei 1984. ló.o.) és egy áttört fogójú és pengéjű bronz beretvát (Kemenczei 1984. 21. o.). A leleteket a pilinyi kultúra zagyvapálvai csoportjába sorolja (Kemenczei 1984. 98. o.). T. Dobosi Viola és Tárnoki Judit már konkrétan a staláki lelőhelyről ír, amikor az 1984-es ásatásuk anyagából előkerült későbronzkori kerámiatöredékeket említik (T. Dobosi-Tárnoki 1987. 13.o.). A leletanyag datálására egy Baierdorf-típusú bronz kést használtak fel, mely alapján a Kyjatice kultúrába sorolják a későbronzkori leletanyagot.