Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

Törökországi barangolások

TÖRÖKORSZÁG i BARANGOLÁSOK 1. A tündéri kémények földjén Minden olyan földrajzi érdeklődésű ember számára, aki Törökországba utazik Kappadókia úgyszólván kötelező program. Az itt látható sajátos lepusztulásformák - a tufa-piramisok - kicsit az ország jelképévé is váltak. Stilizált képeikkel gyakran találkozhatunk az utazási irodák és az autóbusztársaságok prospektusain. Magam először Zikmunk-Hanzelka: Fordított félhold c. könyvében olvastam erről a tájról. így 1989-ben, amikor ösztöndíjasként Törökországba utazhattam az első adandó alkalommal tettem egy kappadókiai kirándulást. A tufapiramisok, melyeket a helybeliek neveznek tündéri kéményeknek, Göreme, Ürgüp és Üchisar környékén - mintegy 10x10 km-es területen - elképesztő gazdagságban uralják a tájképet. A fantasztikumot tovább fokozza, hogy a múltban ezekbe a sziklákba lakásokat, templomokat és labirintus-szerű alagútrendszereket válytak. A sajátos formák kialakulásának magyarázata részben a kőzetminőséggel, részben pedig az éghajlattal magyarázható. Kappadókia felszínét egynemű riolittufa alkotja, amely mintegy 5 millió éve lezajlott heves vulkánkitörések terméke. A közeli Erciyas Dag (Ercsijasz dá) vulkán ezer méternél is vastagabb tufaleplet terített szét. A kőzetté vált tufa pedig könnyen faragható. Közép Anatólia éghajlata ugyanakkor már évmilliók óta száraz, kontinentális, helyenként félsivatagi. A kevés csapadék nagy intenzitású záporok formájában esik le és akadálytalanul pusztítja a felszínt, melyet nem véd összefüggő növény- és talajtakaró. A lejtőkön az eróziós árkok valóságos labirintusa (2. kép) képződik, melyet a felszínalaktan "badland"-nek nevez. Kappa dókiában az Ak Dag (Fehér-hegy) lejtőin ez a jelenség különösen markánsan