Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

A kiállításrendezés, mint interpretáció

Ilyen felfogásban készült el Mihályfi Ernő gyűjteményéről egy alapos, képekkel kiegészített katalógus. Sinkó Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze írta és szerkesztette. A fotókat Mihályfi Ernőné válogatta. Ha a gyűjteményt jellemezni akarnám, figyelembe kell venni azt, hogyan kerültek azalkotások Mihályfi tulajdonába. A képek jelentős részét nem vette, hanem kapta. Ha vásárolt is, nem üzleti megfontolásból tette. Sokszor emlegetett történet, hogy Nagy Istvántól azért vett képeket, hogy az éhhaláltól megmentse. Derkovits mellett való kiállása is legenda ma már. Számos grafika hátlapján olvasható a személyes ajánlás, esetleg karácsonyi vagy születésnapi üdvözlet, mely nem képeslapon, hanem egy rajzon érkezett meg, nem is a postás hozta, hanem a köszöntő maga. A gyűjteményben számos kisebb rajz és vázlat is van. Ne gondoljuk, hogy ezek kacatok, műtermi szemetek. Igenis, a kutató szem számára sokat elmondanak a kiállításokról vagy könyvekből - kész müveik által - ismert művészek munkamódszeréről. Derkovits Gyula és Uitz Béla művészetének ritka gazdag együttesét őrzi a gyűjtemény, de Gulácsy, Kmetty, Nagy István, Berény Róbert, Bortnyik és Czóbel munkássága is körvonalazható. A képek és a grafikák egy része 1982-1986-ig állandó kiállításon látható volt a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban. A 740 db-os hagyatékból több időszakos kiállítás is készült az elmúlt 10 évben. (Palotási Művelődési Ház, Szécsény Múzeum) Egy ilyen válogatás volt a Losonci Nógrádi Galériában szereplő kollekció is. Most erről a kiállításról néhány szót. Előkészületek 1990 februárjában kezdtem foglalkozni a kiállítással, az anyag válogatásával. Vigyázni kellett a kiállítás összeállításánál, hiszen régi és igaz közmondás, hogy aki sokat markol, keveset fog. A teljes gyűjtemény bemutatása lehetetlen lett volna. így egy nagyon izgalmas korszakot, a századelőt választottam. Ennek bemutatására véleményem szerint alkalmas a Mihályfi-gyűjlemény. A kiállított anyag fő vonulata a Nyolcak és az Aktivisták munkásságára épült. Ezen csoportosulások feloszlása után sem hagyták abba a munkát a művészek. Gondolkodásuk, életfelfogásuk kitörölhetetlenné vált az őket követő progresszív fiatalok művészetéből is.