Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

"Salus rei publicae suprema lex est" - Roth Flóris /1865-1955/

a szénbányászat jelentékeny gócpontja már ekkor is. Az SKB Rt. - dr. Chorin Ferenc elnök-vezérigazgató irányításával - kilépett az egyre szűkebb megyehatár keretei közül és megvásárolta a Királyhágón túli területek szénjogait. Az erdélyi bányászatuk központjának szánták Petrozsényt és ide küldték Salgótarjánból Andreics János mérnököt is aki a bányaüzem igazgatója lett, azzal a céllal, hogy szervezzék meg az uj terület bányászatát és építsék ki az üzemet. /5 Roth itt is kitűnt szakértelmével ezért munkájára felfigyelve 1899.szeptemberétől mintegy három éven keresztül a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. budapesti központjában "bizalmi kiküldöttként" dolgozott, azaz műszaki tanácsadó volt az SKB Rt., a Kereskedelmi Bank és a Wiener Bankverein megbizasából. 19o2. április 1-től már ismét az SKB Rt. központi igazgatóságánál dolgozott bányafelügyelői majd központi bányaigazgatói minőségben. Feladata a szénbányászat műszaki vonatkozású ügyeinek kézbentartása. 1889-19o2 között a selmeci választókerület országgyűlési képviseletét is ellátta. Amikor Andreics Jánost 19o7-ben a szervezés alatt álló állami szénbányák vezetésére kérte fel a kormány, Chorin, Rothot nevezte ki a petrozsényi szénbányák bányaigazgatójává, mely funkciót 1911-ig látta el. E munkakörben feltétlen bizalmat élvezett, gyakorlati tevékenységének kibontakoztatására tág tere nyílott. A műszaki létesítményeken kívül kórházakat, iskolákat, lakásokat, kaszinókat építtetett, melynek révén Petrozsény általános fejlődését is szolgálta. Mint bányaigazgató Hunyad vármegye törvényhatósági tagjai között szerepelt. 1912-1917 között újra a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.budapesti igazgatóságán működött központi bányaigazgatóként. Életének egy újabb szakasza 1918. január 1-vel kezdődött el, amikor ismét Salgótarjánba helyezték, hogy az ország egyik műszakilag legnehezebb bányavidékének az irányítását átvegye. Gerő Nándort váltotta fel az igazgatói székben, aki központi bányaigazgatóként Budapestre került. Roth tehát 1918-tól dolgozott ismét Salgótarjánban az 1938-ban történt nyugdíjba vonulásáig./6 Két évtized alatt úttörő munkát végzett a szállítóberendezések és a bányaművek korszerűsítése terén. Biztosította a nehézségek ellenére is az ország érdeke által megkívánt termelést. Az uralkodó, IV. Károly 1918. szeptember 16-án, hosszú szolgálatának, odaadó működésének, a