Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Vázlat Trianon hatásáról Nógrád megyében

VÁZLAT TRIANON HATÁSÁRÓL NÔGRÀD MEGYÉBEN Az I. világháborút lezáró békemüvet a magyar küldöttség vezetője, gróf Apponyi Albert nem volt hajlandó aláirni. A magyar kormány ezért különmegbizottakat nevezett ki, hogy a szerződést kézjegyükkel ellássák. Nemcsak Apponyi, hanem az egész magyar társadalom egyértelműen elutasító volt a megállapított feltételekkel szemben. A bizalom a nyugati demokráciák józanságában és mértékletességében megingott, s - nem alaptalanul - ugy érezték az emberek, hogy Magyarországnak osztották ki az antant urai a bűnbak szerepét. Elfogadhatatlan volt a hatalmas területi veszteség, mely a Szent István-i államot érte; s ennél megalázóbb volt a wilsoni elvek melyekhez nagy reményeket fűztek itthon - felrúgása az etnikai határok megállapításánál. Charles Daniélu - aki a francia parlamentben a békeszerződés előadója volt - az 192o-as évek elején megállapítja: "Akik a nemzetiségi elveket akarták alkalmazni, a legnagyobb tévedést követték el akkor, amikor kirekesztettek az országból 3 millió magyart. A 3 millió aránya az országban maradt 8 millióhoz igen nagy. Ki hinné, hogy ezek a magyarok beletörődtek abba, hogy testvéreiktől örökre elszakítva éljenek." /1 A 3 millió 3oo ezer magyar, aki hirtelen kisebbségi sorba jutott, lényegében a győztesként kezelt utódállamok kialakuló bíirokráciájának volt kiszolgáltatva. A megalkotott kisebbségvédelmi garanciák - mint később kiderült a gyakorlatban csődöt mondtak, s nem tudták ellensúlyozni az uj, ill. hirtelen megnagyobbodott nemzeti államok nacionalizmusát, melyek a 2o-as években értek el a nemzetté válás azon fokára, amikor a legmeghatározóbb gondolatkörré - kimondva vagy kimondatlanul - az "egy állam egy politikai nemzet" tétele vált /amely korábban a Monarchia Magyarországával szemben fő vád volt./ Ez természetesen mindenhol más-más formában jelentkezett: a Szerb-Horváth-Szlovén Királyság