Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Holt legendák történelme - Rákosi Mátyás és Salgótarján

Rossz a bányászok, ellátása, rossz a vájárok bérezési rendszere, nem kielégítő a mérnök-munkás viszony. De nem kielégítő a munkafegyelem sem. A generális bajokon való. úrrá levéshez nincsennek meg a feltételek, csak áldozatos munkával, a fokozatosság elvének érvényesítésével, a fokozatosság elvének érvényesítésével lehet reményt táplálni. Kéréseinek teljesítésére a helyi vezetőktől Ígéretet is kapott. /19 1946. október 2o-án az MKP III. kongresszusát követően volt az újabb alkalom, amikor Rákosi Mátyás Salgótarjánban járt, és nagygyűlést tartott. A tárgya a kongresszusról, az azt követő feladatokról szólt. Mindenesetre a külsőségek, a rövid egy napos látogatás során sem csökkentek: "Rákosi Mátyás útja Hatvantól Salgótarjánig valóságos diadalmenet volt." A viszonzás ismételten biztató: "Végtelenül örülök amikor az MKP fellegvárába jöhetek". /2o A nógrádi tapasztalatairól alkalmanként máshol is szólt. így például az 1945-ös választások előtt elmondta, hogy: "Mindenki tudja például, hogy a nógrádi főispán (Márkus Lajos), aki szociáldemokrata, egyszerűen összehívta az összes jegyzőket a megyéből, valamennyit beléptette a Szociáldemokrata Pártba és megbízta őket, hogy a faluban szervezzék meg a Szociáldemokrata Pártot." A kommunisták gyakorlata ehhez képest "szégyenlős". /21 Az 1947-es választások nógrádi tapasztalatait mint jó példát adta tovább. A Pártfőiskolán mondott beszédében nyomatékosan húzta alá, hogy "Salgótarjánban az összes szavazatok 66 százalékát kapta kommunista párt" 1945-ben már "tovább emelte pártunk befolyását a vidéki munkásság között is. Salgótarjánban például 75 %-át kaptuk a szavazatoknak. /22 1947-től személyes kapcsolata lazult a város, a megye lakosaival. Csak egy szerény, utánérzésre utaló hírt olvashattunk, hogy "Rákosi Mátyás elvállalta, Knoska József egyházasdengelegi elvtársunk tizenegyedik gyerekének a keresztapaságát." /23 A nemti asszonyok egyike a csoport budapesti utja során már arról panaszkodott, hogy szép a főváros, csak: "Az egész napomat az szomorította el, hogy nem láthattuk azt, akit annyira szerettünk volna látni: Rákosi Mátyás elvtársat." /24 A megye, a város vezetőivel jó, vagy ahogy egyikük irta: a kapcsolatunk Rákosi Mátyással, a pártközpont embereivel jó "sőt kiválónak mondható". A kapcsolat irracionális motívuma láthatóan nem csökkent,