Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Szemmelverés népi gyógyítása

- Mikor ment vizért? - Napfelkelte előtt

. Napfölkelte előtt köllött a vizér mennyi. Bár a füveket is akkor szednyi, de akkor, ha valaki megszólított, hogy mit keres igy korán... Hát olyan hamar használjon, amilyen gyorsan, hamar te megkérdezted

! Ewót a felelet rája. Azt mentem tovább. - Volt ilyen, hogy valaki megkérdezte? - Kerülközött, kerülközött. És akkor kilenc garádból /keritésből/, mer akkor még nem vótak ilyen garádok mint most, /.../ akkor kilenc garádból köllött gallyacska vagy fahaj, amelyik letört a garádból; akkor kilencféle gyümölcsfának a hegye

, igy a hajtásoknak a hegye. Akkor három fekete üröm - mer van fehér üröm is - három feketeürömnek a hegye, három szederbukornak a hegye, három ökörfarkakórónak a hegye meg három papsajtnak a hegye. Az mind három vót /összesen 12-16/, azt összeszedtem, ezt is ezt a ződet, meg akkor a garádból meg a gyümölcsfa gallyakot. Utána azt jött, hogy kilenc babszemet hozzáolvasni, vissza felé kilencről kezdeni

; és három küszöb alól fődet vennyi

. Hát,ha már ilyen kövesek is vótak, de annyi fődecske került, amit otten kivettünk. /.../ És az mindig avval az imádságval telt el a járká- lásom

, a gyüvésmenés. Akkor haza jöttem. Akkorra már megraktam a tüzet, hogy legyne szén; akkor odaültem a kályha elejbe, a szenet - má nem szenet, hanem parazsat - olyakot vettem ki, hogy megismerjem, hogy melyik másik. Egyik hosszúkás parázs vót, másik gömbölyű, másikbó állt ki egy cafatka ott, cafrangocska. És akkor, akkor oszt kezdtem a másik müveletet, a szenesvizet. Abba a vizbe, amit kimeritettem a patakból, abba, a szeneket abba tettem.Akkor imádkoztam hozzá: Nem vót, nem vala jobb nap, jobb óra. Mikor asszonyunk Szűz Mária szülte az ő Szent Fiát. Megtekintek, megszemlélték a tizenkét apostolok. Menj el asszonyunk Szűz Mária,meritsd fel a Jordán vizét, Köttesd föl, mosasd föl piros márványkőre, Szinte szűnik, szakadozik, hétféle ember igézetére. Ezt elmondtam az egyik szénnek. Akkor a másik szénnek, a harmadiknak, akkor hét szén vót

, mer a hétféle ember igézete vót ez. Hát most ez akkor, egyik vót apjára, másik az anyjára, igy hát a családtagokból aki lehetett. Mer a szemreverés nem mindig vót szándékos. Aztán, ha gondótam, hogy ki verhette meg szemvei, ha vót valaki a háznál idegen. Úgyhogy emberre, asszonyra, legényre, lyánra meg aki idegen oda keveredett. Úgyhogy a hét meglegyen. Aki, hogy megverte szemvei, arra leült. Akkor tudtuk, hogy ki vót az illető. <t3