Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Letűnt „Kocsma-csillagok” Salgótarján egén

Alátámasztani látszik ezt az a tény is, hogy 1867 után a község vásárai is országos hírűvé váltak, és a kocsma, később a szálloda forgalmát is javarészt a hazafelé tartó Szécsény és környéke vásározói adták. A legfőbb bizonyító tényező azonban Salgótarján 1867-től 71-ig tartó vasúti fővonali szerepe; mutatják ezt az utasforgalom adatai is: 1867-ben 57 ezer, 1868-ban lo4 ezer, 1869-ben 153 ezer személy utazott a salgótarjáni vonalon. Szükség volt tehát egy olyan italmérő helyre majd szállodára, ahol az utazástól elgyötört utasok szomjukat enyhítették, kávézhattak vagy valami "melegítőt" bekaphattak. Sietniük kellett, főleg hogyha sürgős dolguk akadt a településen, mert a központ igencsak messze volt. 1913ig a Főtéri állomás felépüléséig fuvarosok, majd bérkocsisok szállították Salgótarjánba az érkező utasokat. Mindenesetre a szemtanú leírása szerint 1875-ben már létezett a kocsma, vele szemben az út másik oldalán a hozzátartozó kocsiállás valamint a fent említett kőszénraktár: ez a három épület állt ekkor a község déli részén. A kocsma első bérlőiről - adatok hiányában - nincs tudomásunk. A képen látható formáját minden bizonnyal a mult század végén nyerhette el. Ekkor alakították szállodává, és a Vadász szállodával egyetemben Salgótarján első szállodái között tartjuk számon. 4-5 szobával épült, az 192o-3o-as években többször bővítették. 1925-ben már 18 vendégszobája volt. Akkori tulajdonosa a Feuerstein házaspár volt. Feuerstein Adolf 1874-ben született Zupanjeban, Galíciában. Apja önálló füszerkereskedőként dolgozott lakhelyén. Az ifjú fűszerkereskedő segéd valamikor a század végén kerülhetett Salgótarjánba, mert 19o3-ban már feleségül vette a kocsmáros Klein Ignác lányát, Klein Irént. Kleinék a Nógrád megyei Dobrocsról /ma Dabar: Csehszlovákia/ kerültek Salgótarjánba és a község kötelékébe 1893-ban vették fel őket. Feuerstein 1911-ben fűszer, vegyes, zománc, divatárú és cipőkereskedést nyitott Salgótarjánban. 1929-ben az ipart kitérjesztete papír- és írószerkereskedésre is. Arra nézve nincsenek adataink, hogy pontosan hol volt az üzlet, de feltételezhetően a Vasút utca 135. sz. alatt levő, a szállodával egybeépített házban lehetett, mert az irodalom a 3o-as évek közepén e helyen fűszer-vegyes boltról táj ékoztat. A szálloda 1944-ig működött, ekkor a tulajdonosokat az 161o/1944. kormányrendelet értelmében előbb kiköltöztették és gettóba telepítették, később elhurcolták őket. 1945 után a szálloda és a ház állapota rohamosan romlott. 1951-től 1964-ig a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat működött benne. 1953-55 között az itteniek által Mózer kocsmának nevezett ivó üzemelt a házban a régi söntés helyén. A játékteremben pedig szilveszteri