Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Rekonstruálható-e a mátrai ősvulkán?

Az utóvulkáni működések máshol kvarcot raknak le az eredeti kőzetbe, melyek attól igen keménnyé, ellenállóvá válnak. így ezek ma a környezetük fölé emelkedő bérceket, gerinceket formálnak /pl. Nagytölgyes-bérc, Keresztes-bérc/. 3. A vulkáni összletben az eltelt idő alatt számos törés keletkezett. Ezek mentén jelentős függőleges- és vizszintes irányú elmozdulások zajlottak le. Mind a három tényezőcsoport tehát az eredeti kép "összekuszálásának" irányába hat. Nem nehéz megérteni tehát, hogy mindenfajta vulkáni rekonstrukciót csak kritikával lehet kezelni. A század elején a földtudományok művelői - pl. Cholnoky Jenő professzor - meg vulkáni kúpokat, kalderákat, lávaárakat írtak le a Mátrából. Ma többen úgy látják, hogy a jelenlegi felszíni formák- csekélyszámú kivételtől eltekintve - nem eredeti, hanem eróziós formák, vagyis a lepusztulás során keletkeztek. A mai felszínen levő kőzetek tehát az aktív vulkánosság befejeződésekor mélyen az akkori felszín alatt voltak. Ugyanakkor az a szélsőséges álláspont sem valószínű, amely kategorikusan kijelenti, hogy a mai felszíni formáknak semmi közük az eredeti vulkáni formákhoz. /Ez főleg a hatvanas évek földrajzában volt uralkodó. Fő képviselői Bulla Béla és Láng Sándor voltak./ A Mátra neves kutatója SZÉKELY A. /1985/ szerint az elsődleges képződmények korántsem nyomtalanul tűntek el. A nagy kitörési centrumokból sugarasan kifelé ágazó völgyrendszer képződött és a fő völgyek ezt az irányt a későbbiek során is megtartották. A hegység fő vízválasztói ma is az elsődleges állapot által meghatározott módon futnak. Aki alaposan tanulmányozza a Mátra turistatérképét könnyen észreveheti, hogy a Pásztó fölötti tetők Óvár, Nyikom, Muzsla, Nagy Koncsur, Elő-kő sajátos körivet alkotnak /1 ábra/. Székely professzor szerint ez kalderaszeru vulkánroncs. Ha ezt az ívet elméletben teljes körré egészítjük ki, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy az eredeti kaldera 13,1 kin átmérőjű volt. Ez nagyobb, mint a Kárpátok legnagyobb kiterjedésű vulkáni hegységének - a Kelemen-havasoknak a ma is kivehető kalderája. Ez a tény arra utal, hogy a mátrai vulkánnak kuplábig le kellett pusztulni /NEMERKÉNYI A. 1986/. Igen érdekes elképzelést publikáltak BALLÁ Z. és HAVAS L. /1982/. Szerintük a K-i és a NY-i Mátra ugyanannak a kitörési centrumnak a roncsai . Ezt egy DNY-ÉK-i irányú fő törés harántolta és az ettől DK-re eső félkaldera ÉK-i irányba vonszolódott /1-2. ábra/.