Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)
A helytörténet historiográfiájának áttekintése
gazdálkodásra, Molnár József: Nagyréde története; Hanák Péter: A magyar pamutipar története és a jó eredmények típusai közé sorolom Nógrád megye története I-IV. köteteit is. 3. A helytörténetirók A századelőn fogalmazódot meg: "Történetíróink legnagyobb része bizonyos averzióval tekintett a részletfeldolgozás munkája elé s energiáját szivesebben fordította általános jelenségek vizsgálatára és megírására." /9 A megállapítás megrögződött a történettudomány gyakorló műhelyeiben , az ott alkotókban. Hiábavaló volt az érvelés: a német-francia tudományosságnak nem ártott, hogy a helytörténetíráson nőtt fel. A helyzet lényegében hosszú ideig alig változott: csak egy-egy műhely, alkalmankénti kimozdulását regisztrálhatjuk. Hosszú ideig érvényes volt a minősítés: "a monográfiákat túlnyomórészt módszeres iskolázottságon keresztül nem ment, vidéken élő, autodidakta történetkedvelők írták meg, akik munkájukban sablonszerűén jártak el, mivel inveciójuk új szempontok szerinti feldolgozásra nem volt." /lo Napjainkban - ha nem is mindig - némi változás érzékelhető. A lassan szaporodó intézmények, a szakképzett létszámban is gyarapodó levéltárak, múzeumok ambiciózus kutató- szakembereinek publikációi egyre kevésbé zárhatók ki az országos áramból. A már említett Váczy Péter idézet egy pontja kapaszkodót jelent a bizakodók számára, amely szerint egy-egy téma: " történeti becse a helytörténet módszerével gyümölcsöztethető legalkalmasabban" E gondolat kibontása során ugy kaphat optimista perspektívát napjainkban, hogy a helytörténetírás törvényes helyet, szerepet nyer el a történetírói munkamegosztásban. Ezen a réven általános és speciális módszerekkel is dolgozó speciális tudományággá válhat. Szükségesnek tűnő, elvégzendő munkák Az eredmények mellett is fogalmazzuk meg: a helytörténetírás a történelem tudományos gyakorlatában továbbra is kiegyensúlyozatlan helyzettel bír. Általános helyzete mellett fő bajai közé sorolandó, hogy az időszakonkén fellobbanó, és nem kevés provinciális elemet hordozó lokálpatriotizmus nem váltott ki olyan tartós hatást, amely következtében kialakult volna rendszeres olvasói közege. Az érdeklődés továbbra is szűkkörű.
