Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)
Az ejtőernyős hadtest a partizánháborúban
nyős Hadtest is úgy határozott,hogy csatlakozik a partizán harc hoz, annak ellenére, hogy erre nem volt felkészülve. Több szlovák katonai egység e parancs után feloszlott, így a f kelés hadserege megszűnt. Csak kisebb csoportok csatlakoztak a partizánokhoz, néhány csapat katona az Ejtőernyős Hadtestet erő sí tette. A német egységeknek sikerült a Felkelés hadseregének maradva nyait, az Ejtőernyős Hadtestet és a partizán egységeket az Alacsony-Tátra völgyeibe beszorítani. Az Ejtőernyős Hadtestnek ugy sikerült kikerülni a túlerőt, hogy mélyen behatolt a hegyek közé. A Hadtest minden egységénél ott volt Vladimir Prikryl ezredes parancsa, mely szerint az egyes egységeknek keresztül kell menni a Kozichrbáton és Prasiván és ott újra csoportosulni. Ig; 1944 október 28-án este az Ejtőernyős Hadtest 23o tagja az 1652 m magassági pontra jutott ahol csoportosult. Másnap folytatták útjukat a Dumbier felé és az ott állomásozó partizánokkal együt 1944 október 29-én elérték az 1648-as magassági pontot, mely alatt táborozott a Harmadik partizán csapat az Első Partizán Hadtestből /Sztálin-Hadtest/, N.Kalicsenko vezetése alatt. Itt az Ejtőernyős Hadtest és a partizánok csoportosultak, és megpihentek. Este összeült Kalicsenkónál a két vezérkar /a Hadtesté és a partizánoké/ A.N.Asmolov vezetésével. E történelmi találko zón részt vettek a kommunista párt képviselői is - K.Smidke, R. Slánsky, B.Lausman, J.Sverma és még mások, és itt beszélték meg a legközelebbi teendőket. K.Smidke javaslatára itt alakult meg a Csehszlovák Partizán Mozgalom Fővezérkara , Aszmolov ezredes vezetésével, kinek az Ejtőernyős Hadtest alárendeltje lett. Rövid pihenő után az Ejtőernyős Hadtest és a partizánok 1944 október 31-én útnak indultak az Alacsony Tátra keleti gerincén keresztül, hogy elkerüljék a németek támadásait. Mivel a rossz időjárás nem tette lehetővé a hegygerincen való menetelést kele felé, A.N.Asmolov ezredes elrendelte, hogy le kell vonulni a li| tói oldalra. Az egységek azután letáboroztak a Lupcsai és a Klacsani völgyben és Soliskón. Itt a Soliskón ünnepelték meg a nagy Októberi Forradalom 27-ik évfordulóját. E nagy csoportnak a központosítása több probléma elé állította a vezetőséget. Nehézségek keletkeztek főképp az élelmezéssel és a harcosok biz-
