Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Az ejtőernyős hadtest a partizánháborúban

tonságával. Amikor a német felderítőknek a tudomására jutott a csoport, 1944 november lo-én elhagyták a tábort és visszafordultak a hegyekbe Chabenecen keresztül, a legzordabb téli időben. Igy kezdődött meg a "halál menetelés" melynek sok áldozata lett, ugy a Hadtest mint a partizánok csoportjából.A menetelés közben halt meg J.Sverma is. A csapatok átvágtak a hegyláncon és a hoszszú lomnistai völgyön keresztül elérték Lom-Krpácovoi vonalat, ahol megtámadták őket a német csapatok. E harc után az egységek többször csoportosultak, hogy az Alacsony Tátra mély völgyeiben legalább rövid időre megpihenjenek. Néhány kisebb katonai csoport a partizánokhoz csatlakozott és velük harcolt a szovjet hadsereg érkezéséig. Az Ejtőernyős Hadtest szétszórt egységei közben lassan csoportosultak és felvették a kapcsolatot a Hadtest vezérkarával, mely végre letelepedett december közepén egy "Mosókonyhának" nevezett menedékházban és újra kezdte szervező és vezető tevékenységét. A kiállítás harmadik része szemlélteti az 1944 december közepétől 1945 február 19-ig tartó időszakot, vagyis azt az időszakot mely a fronton való áttöréssel végződik. Ez az időszak a konszolidáció és a szervezkedés időszaka,mialatt a Hadtest egyes zászlóaljai szét vannak telepítve, hogy felkészüljenek a bekövetkező harcokra. Közben tisztázták a kapcsolatokat a Csehszlovákiai Partizán Mozgalom Fővezérkara és az Ejtőernyős Hadtest között, megszervezték és kiképezték a diverziós tevékenységet végző csoportokat, továbbá politikai és szervezési munkát végeztek a katonák és a tisztek között, röpiratokat és felhívásokat adtak ki. Egyedülálló volt az együttműködésük az illegális Kommunista Párt szerveivel, az egyes járásokban és az illegális nemzetibizottságokkal a szlovák nép fegyveres fellépésének előkészítése érdekében a felszabadító hadsereg támadása időszakában. Ebben az időszakban több nehézség is keletkezett. Rosszabbodott az élelmezés, mert a német csoportok elfoglalták az AlacsonyTátra völgyeinek bejáratát, tartották az összes összekötő utat, nehezedett a helyzet a ruházati és gyógyszerekkel való ellátásban és közben növekedett a betegek és a sebesültek száma. Nem volt lőszer, robbanóanyag és a kért segítséget a partizán vezér-