Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Az ejtőernyős hadtest a partizánháborúban

ernyős felszerelést és 1944 szeptember 12-19-én mint gyalogos egység álltak harcba a 38. szovjet hadsereg keretében. Nehéz harcokat vívtak a Besko-5anoczek-Pulawy-i szakaszon. A hadtest harci kedvét és tevékenységét Konyev tábornok is megdicsérte. Ezekben a harcokban sokan életüket vesztették; a hadtest halottjainak száma 143 volt, 437-en sebesültek meg és 47-en eltűntek. Amikor az Ejtőernyős Hadtest a Kárpátokban teljesítette harci feladatát, légiüton áthelyezték szlovák területre, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés segítségére lehessen. Igy már 1944 szeptember 25-én megérkeztek az első repülők a Tri Dubynak nevezett Zólyom melletti repülőtérre az Ejtőernyős Hadtest egységeivel. Sajnos a rossz időjárás miatt nem sikerült az áthelyezést végrehajtani az előre meghatározott időpontban. A Hadtest első harci része - második zászlóalja - csak október 6-án érkezett meg. Az egyes egységeket úgy vetették a harcba, ahogy légiúton megérkeztek, sokszor a saját parancsnokaik, és nehéz fegyvereik nélkül. Az Ejtőernyős Hadtest kitartóan harcolt a Felkelés több harcterén, leggyakrabban ott, ahol megnehezült a helyzet és a német áttörtéstől kellett tartani. Tehát harcoltak Jalnánál, Zólyomnál, Bél abanyánál, Dobra Nivánál, később Fekete Balog, Zólyom-Szalatna, Hájniky, Budca mellett és végül Besztercebányát védték. Az ő segítségükkel sikerült a várost veszteség nélkül katonailag kiüríteni és a hegyekbe visszavonulni. Az Ejtőernyős Hadtest nemcsak fontos katonai tényező volt a Felkelésben, de hozzájárult a harci kedv megőrzéséhez, és kitűnő harci felkészültsége alapján a legjobb katonai egysége lett a Felkelésnek, mely mindig ott harcolt, ahol legnagyobb volt a szükség. A kiállítás második része az Ejtőernyős Hadtest ama harcával foglalkozik, mely a hegyek közé való visszavonulás után történt, tehát október 27-től december közepéig. Ebben az időszakban a Hadtest több átszervezés és harci tevékenység után konszolidálódik. Az 1944 október 28-i katonai parancs után, melyben Rudolf Viest, csehszlovák hadosztály tábornok megszüntette a szabályos katonai harcot az ellenséggel, és azt ajánlotta a katonai egységeknek, hogy térjenek át a harc partizán formájára, az Ejtőer-