Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Dengelegi parányok

2. ábra: Talpa sp. 1 humerus /felkarcsont/ A vakondfélék maradványai gyakoriak a folyóvízi üledékekben, mivel minden áradás tömeges pusztulásukat eredményezi. Felkarcsontjaik, melyek tökéletesen alkalmazkodtak az ásó életmódhoz, igen jellegzetesek és semmi mással össze nem téveszthetek. Főleg a hatalmas izomtapadási felszínek uralják. A rajzon alul látható a könyék- és balra fent a váll Ízület. 3. ábra: Prolagus sp., p^ rágófelülete A nyúlfélék fogai már nagyon korán alkalmazkodtak a fílnemű táplálék őrlésére, így a rágófelszín fokozatosan lapossá vált; a kiípok zomáchurokká alakultak. A ma élő nyulaknál már ezek is eltűntek. Eurázsia miocén-pliocén gerinces lelőhelyeiről eddig számos Prolagus /"előnyül"/ fajt irtak le.