Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Népélelmezés a bányavidéken

Népélelmezés a bányavidéken Dr. Zemplényi Imre bányaorvostól A bányamunkásság a háborús élelmezési és ruházkodási gondoktól nagyrészt mentes maradt, a megélhetési szükségletekről a bányatársulatok gondoskodtak. A helyzet 1923. december 1-től megváltozott, a bányák is rátértek a készpénzfizetésre és ezzel egyidejűleg a kedvezményeket megszüntették. A kedvezményes élelmezés megszűnéséből az általános táplálkozási állapot romlása következett be, amit az ellenőrző orvosi vizsgálatok teljes mértékben megerősítettek. Az erre vonatkozó adatgyűjtésből az állapítható meg, hogy az élelmezésre fordított figyelem családonként változó, ugy a kereset összegétől, mint a családtagok számától nagymértékben független. Az élelmezés minőségét tehát nem anyagi szempontok befolyásolták döntően, hanem a szubjektiv életfelfogás, amit az egyes telepeken kialakult közszellem irányit. Igy értelmezhetők az egyes telepeken fellépő különleges eltérések, amelyek a hasonló anyagi és műveltségi viszonyokat tükröző telepeken nem lelhetők fel. Az élelmezés javulása csak részben bérkérdés, főleg azonban a személyek műveltségével hozható összefüggésbe. A népélelmezés kérdése a tuberkulózis szempontjából jelentős. Több híve van annak a felfogásnak, hogy a bőséges élelmezés megfelelő változatosság, vitamin és kalória tartalom esetén többet ér a gümőkóros betegek gyógyításában, mint a gyógyszeres kezelés. Az összegyűjtött élelmezés ós szaporodási adatok rámutatnak arra, hogy az anyák háztartási és gyermek ápolási dolgokban való tudatlansága és hanyagsága egyike a bajok forrásának, majd sorrendben felsorolja a szerző Homokterenye, Kazár, Salgótarján, Forgách-bányatelep, Vízválasztó és Kisterenye élelmezési viszonyait és az azokból levonható következtetéseket.