Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Prodinotherium hungaricum

Prodinotherium hungaricum EGY NÓGRÁDBÓL LEÍRT Ó'SEMLŐS Az ősállat fajok leírása típuspéldányok alapján történik, melyek a továbbiakban egyfajta etalonként szolgálnak. Az új leletek meghatározásánál lényegében a típuspéldánnyal való azonosságot kell bizonyítani. így a típusok valamennyi múzeum legféltettebb kincsei. Károsodásuk különösen nagy veszteséget jelent. ÉHIK GY. /193o/ a Salgótarjáni Köszénbánya Rt. kotyházai aknájából előkerült csontmaradványokra új fajt és új nemzetséget alapozott. A leletanyag egy rétegnyomástól eltorzult, de jő állapotú állkapocsból /l/a ábra/ és néhány végtagcsontból állt. Beágyazó rétegük a III. telep alatti "felső tarkaagyag" volt, amely a mai kőzetrétegtani beosztásban a Salgótarjáni Barnakőszén Fomáció részét képezi. A földtörténeti időskálán a miocén kor ottnangi korszakában keletkezett, mintegy 2o millió éve. A Prodinotherium egyike a legősibb európai ormányosoknak. A család kialakulásának kezdetei Afrikában játszódtak le. Egyiptomban Fayum környékének oligocén rétegeiből ismerjük első képviselőjüket: a Moeritheriumot. Az oligocén - miocén határán Afrika és Európa oly mértékben közeledtek egymáshoz, hogy egy időre szárazföldi kapcsolat is létesült a két kontinens között. Az ősormányosok ekkor hódították meg Eurázsiát. Fejlődésük két fő ágon játszódott le. Az egyik a mastodonokon /gumósfogú őselefántokon/ keresztül vezetett a ma is élő lemezesfogúakhoz. Ebben a bonyolult - számos fejlődési oldalággal tarkított - folyamatban az őrlőfogak gumópárjainak száma a kezdeti 2-ről fokozatosan 8-lo-re emelkedett. A Dinotherium ág ezzek szemben mindvégig megtartotta a fogak ősi alapszerkezetét / 1/c ábra/ és csak méreteiben növekedett. A mai szarvasmarhánál alig nagyobb Prodinotherium leszármazottai lo millió év elteltével az afrikai elefánt mére-