Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Istenek és múzsák hegyvidéke: az Olymposz

fekvő "Prionia" n. kirándulóközpontba, amely egy közeli vízesésről kapta nevét. Gyalogosoknak e helyett sokkal ajánlatosabb a Vithos-szoroson végigvezető túristaösvényt választani. Az itteni gyaloglás ugyan valamelyes komolyabb fizikai megterhelést jelent, de a többszáz méteres sziklafalakkal szegélyezett szűk völgy páratlan látnivalókat kínál. Egy dologra azonban vigyázni kell: bármily hívogató is a patak hűs vize, a fürdés szigorúan tilos, ugyanis az Enippeas-patak teljes egészében Litochoro ivóvíz-ellátását szolgálja.Egyébként maga a turistaút is - kezdeti szakaszán - a vízvezeték betonlapjain vezet. A fürdési tilalom betartására pedig a legforgalmasabb turistaszezonban külön csősz ügyel. A szoros felső szakaszán található a "szent barlang": Agios Spelaion. Egy közepes méretű aktív forrásbarlang, melynek bejáratánál apró kápolna épült. Nevezetes búcsújáró hely a környékbeliek számára és ideális éjszakai szálláshely a kispénzű turistáknak. Ennek közelében áll az Agios Dionissiiosról elnevezett félig romos kolostorépület. Itt jutunk ki a Vithos-szorosból és rövid gyaloglás után Prioniába érkezhetünk. Az e fölötti magashegyi területek már szigorú védelem alatt állnak, ahová tilos gépjárművel behajtani, növényeket és rovarokat gyűjteni, legfőképpen pedig tüzet rakni. A rendszeresen pusztító erdőtüzek sajnos minden évben így is tetemes károkat okoznak. 1988. júliusában például két héten át "füstölt az Olymposz" a Vithos-szoros közelében kipattant tűz miatt és eloltása csak a legmodernebb módszerek /pl. repülőgépek/ bevetése árán sikerült. Prioniából három órás kemény kaptató után érhető el a 21oo m magasságban épült "Spilios agopitos" /v. Refuge A/ n. menedékház, amely májustól októberig üzemel és maximálisan 9o személyt képes befogadni. /1988-ban a szállásdíj egy személynek egy éjszakára 800 Drachma volt./ A házban szerény vacsora is kapható, de az áraiban benne van, hogy