Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

"Cicáznak..."

„Cicáznak." Csendőr. E szó hallatán valószinüleg sok embernek József Attila sorai jutnak eszébe: "Cicáznak a szép csendórtollak mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ..." A "kakastollas" csendőr alakjához, mint az erőszak megtestesítőjéhez, még a feltűzött szuronyú fegyver képe társul, s egyenruhája ezzel kész is. Az 1912-ben kiadott Szervezeti Utasítás 39. §-a a következőket mondja ki: "A csendőrség egyenruházatát és fegyverzetét, a honvédelmi ministernek a belügyministerrel egyértőleg - teendő javaslatára ö cs. és apostoli királyi Felsége állapítja meg." Részletesebben tájékozódhatunk az egyenruha tartozékairól az úgynevezett ruha- és fegyverzeti könyvecskékből. A Nógrádi Sándor Múzeum dokumentumtárában is található egy példány ebből. Az iskolásfüzet nagyságú, nyolc oldalas könyvecske három nagyobb egységre oszlik: lőfegyverek; szállfegyverek /sic!/, töltények és kincstári szerelvények, valamint "tömegből beszerzett tárgyak" rovatára. A bejegyzések 1911 augusztus és 1917 augusztus közöttiek. Ezen időszak alatt a könyvecske tulajdonosának három lőfegyvere volt. Az első kettő a rendszeresített csendőrségi ismétlő karabély, tartozékaival; tisztítóvesszővel és csavarhúzó nyéllel. A harmadik azonban "orosz átalakított fegyver" beírású, szuronnyal. Ez utóbbit 1916 februárjában kapta, a változás okát nem tüntették föl. A második felszerelési csoport tárgyaiban csak minimális változás volt a fenti időszak alatt. Renddelkezett ezek szerint karddal, kardhüvellyel, szuronnyal és annak "acélbádoghüvely "-vei, 2o db "karabély teljes béke töltény"-nyel. Nincs nyoma, hogy a fegyverváltozással ezeket esetleg visszavették volna. A felszereléshez tartozott még karabély-szíj, illetve ennek rövidítő csatja,