Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Miért ne lehetne eredeti?

Ebben az időben a fametszetnek reprodukciós célja is volt. Stílusuk is onnan ered, hogy a fametsző mesterek az eredeti tollrajzot pontosan, vonalról, vonalra, a legkisebb részletekig, fakszimile módon reprodukálták. Ezek az iparosok tökéletes és biztos mesterségbeli tudással rendelkeztek. A fametszet magasnyomás - az alapból a fehér részleteket kell éles, az anyagnak megfelelő késsel kimetszeni. Az alapanyagnak /fa, linó, papír, fém/ műveletre alkalmasnak kell lennie. A fa esetében megfelelő keménységűnek, sűrűségűnek, egyenletes anyageloszlásúnak, megmunkálhatónak, síknak, simának. A metszésre szánt fát nagy gonddal kell megválasztani: csomómenteset, sűrű rostút válasszunk. A fának kellő képpen ki kell száradnia ahhoz, hogy a kész duc az idők folyamán ne repedezzen meg. Legalkalmasabbak a 3-4 éve kivágott vad gyümölcsfák /körte, puszpáng/. Kezdetben lapducot használtak, melyet a fa hosszirányú szétmetszése útján készítettek. Ezek csak egyszerűbb formák kialakítását tették lehetővé. A XVIII. sz. elején Keleten járt hajósok révén került a harántduc Európába, /Angliába, Hollandiába/ mely bonyolultabb formák metszését is megengedte. Metszéskor az alapanyagnak és a metsző késnek hegyes szöget kell bezárnia. A metszés sok figyelmet és pontosságot igénylő nehéz munka. A hibát nem lehet javítani. A festékkel lehengerezett felületről a síkra fektetett papírlappal megfelelő nyomás után érintkezve - tükörképet kapunk. A fametszeteket a betűkkel azonos módon lehetett nyomtatni, ez tette annyira kedveltté a könyvnyomtatók körében. A szöveget és az illusztrációt egyszerre lehetett levonni. A sokszorosított grafika fő kritériuma a sokszorosíthatóság elve. Ez nem téveszthető össze a reprodukálással. Felmerül tehát a kérdés; melyik eredeti mű? A sokszorosított grafikai lapok lényege, hogy az alkotás eredetije, duca a művész által készüljön. Akkor ha alapművét /dúcát, lemezét/ a művész sokszorosító műintézetbe adja, a produktum még eredeti marad. A sokszorosíthatóság és a művész alkotó munkája útján létrehozott grafikai alapanyag az a két tényező, mely a sokszorosí-