Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

A nógrádi szénbányászát műszaki nagyjai: Zemlinszky Rezső

összefoglaló művekben. Sajnos még ez a csekély információ sem mentes a torzításoktól, hibáktól. Hogy ismereteink hiányosságát pótolni tudjuk iparszervező tevékenységét az alábbiakban próbáljuk megismertetni. Az összegzés feladatát nem puszta összefoglalásnak tekintettük a felderített tények-adatok alapján, hanem a pontosított, részletében esetenként élesebben kirajzolt képhez a kutatás eredményeivel igyekeztünk hozzájárulni. Zemlinszky Rezső a Trencsény vármegyei Vágújhelyen született 1824-ben, ahol apja postamester volt. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában, középiskoláit Pozsonyban, Győrött és Komáromban végezte. A nagymúltú Selmecbányái bányászati és erdészeti akadémiára 1843-ban iratkozott be, ahol mint ösztöndíjas hallgató kitűnő eredménnyel tette le vizsgáit 1847-ben. Még ugyanebben az évben a körmöcbányai ezüstkohó bányagyakornoka lett. A forradalom és szabadságharc hírére fegyvert ragad kortársaihoz hasonlóan, és mint műszaki szakember Bem hadtestében utász csapattisztként vett részt a verseci és a temesvári ütközetekben. A világosi fegyverletétel után neki is bujdosnia kellett, mert neve az elitéltek között szerepelt. Először Pesten tűnik fel, ahol Haynau pribékjei elől egy özvegyasszony fiaként bújtatta nyomorúságos körülmények között. Bécs biztonságosabbnak Ígérkezett, ezért 185o-ben ide menekült. Hamarosan állást kapott, a semmeringi alagút építésénél mérnökként dolgozott. Még ugyanebben az évben a csehországi Klostergrábban kohómester az ezüstkohóknál, illetve a niklosbergi ezüstbányák üzemvezetője. A Laibach /Ljubljana/ melletti Knaponisen ólomércbányának 1853-tól lett a gondnoka. Itt oly sikeresen végzi a feltárásokat, hogy eredményeire felfigyelnek s 1858-tól már a Schatzlár /É-Csehország/ melletti szénbányák igazgatója,- ahol átszervezi az üzemet, fokozza teljesítményét s új technikán alapuló eljárással kokszosítja az aprószenet, mellyel újabb dicsőséget és elismerést szerez magának. Az örökösen kutató, szakmájának élő mérnök a szén-