Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

A páncélvonat krónikája

Junius 5 . A 12. sz. páncélvonat a Hidasnémeti - Abaujszántó - vasútvonal használhatóságát derítette fel. Junius 17. Eperjestől ÉNY-ra a 12. sz. páncélvonat több ellenséges csoportot szétugrasztott. A páncélos erőket a magyar Vörös Hadseregben a páncélvonatok képviselték. 1919. áprilisában 4 páncélvonat volt üzemképes, hatot Budapesten javítottak. Az újjászervezett Vörös Hadsreg V. 15-i hadrendje szerint 11 páncélvonat teljesített szolgálatot, amelyek közül ebben az időben 3 javítás alatt állott, három a III. hadtesthez, kettő a 2. hadosztályhoz, egy a 3. hadosztályhoz és kettő a 6. hadosztályhoz volt beosztva. 1919. VI. 15-én a Vörös Hadsereg hadrendjében a páncélvonatok száma eggyel nőtt, tehát 12-re emelkedett. Nem valószínű, hogy a salgótarjáni páncélvonat részt vett a tarjáni harcokban. A május 5-én a Salgótarjánt védő 8o. dandárhoz rendelt 8.sz. páncélvonat, az ellentámadásban részt vett 2. sz. és 6. sz. páncélvonatok mind katonai szabvány vonatok voltak. A salgótarjáni páncélvonatot pedig előzetes tervek nélkül a Salgótarjáni Acélgyár kazánkovácsmühelyében készítették el Csarba Egyed kazánkovácsmester vezetésével, nagyrészt kazánlemezekből. A páncélvonatot a MÁV egy 191o-ben forgalomba állított 376. sorozatszámú mozdonya vontatta. A szerelvény élén 2 pőrekocsi állt, ezt követték a vonat ágyús és géppuskás kocsijai. A páncélvonat fegyverzete két 8 cm-es tábori lövegből és néhány géppuskából állt. A vonat végén a páncélvonatokat a gyalogság harcainak támogatására, üldözésére, a védelem alátámasztására és a visszavonulás fedezésére használták fel. Valamennyi páncélvonat felett Stromfeld Aurél rendelkezett és a hadműveleti helyzetnek megfelelően osztotta be egy hadtest vagy hadosztály parancsnoksága alá.