Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Események sodrában 1918-19.

A felhívás után megindult a toborzás a munkások között. Ennek eredményeként - a volt szociáldemokrata és kommunista vezetők vitája után - születtek meg a salgótarjáni vörös munkásezred első alakulatai. A május 2-án megindított cseh intervenciós támadás visszaverésében, Salgótarján védelmében egyre nagyobb szerepet játszottak a munkások felfegyverzett alakulatai. A Vörös Hadsereg május lo-i ellentámadásában fegyverrel a kézben álltak helyt a munkáscsapatok. A hadsereg-főparancsnokság május 15-én kiadott hadparancsa a 6. hadosztály egységei mellett megdicséri a "salgótarjáni és füleki harcokban részt vett proletár hősöket elszántságukért és proletáröntudatukért." A parancs kiemelete a salgótarjáni bányák, az acélgyári, az üveggyári, a Hirsch- és Frank-gyári munkások bátorságát, amelyet a fegyveres küzdelemben tanúsítottak. A Salgótarján elleni első támadást megelőzően a város munkásai, különösen az acélgyári munkások nem mindennapi hőstette nyomán indulhatott útjára Salgótarjánból a páncélvonat. Az április végén Salgótarjánba érkezett szabályos MÁV mozdonyt egy hét alatt emberfeletti munkával egy acélgyári munkáskollektíva páncélozta be. A munka Csorba Egyed kazánkovácsmester vezetésével folyt, és résztvettek benne a vonat katonái is. Reggeltől estig megállás nélkül dolgoztak, s ennek köszönhetően 1919. május 1-én a már kész vonat résztvehetett a későbbi védelmi harcokban és az északi hadjáratban. A hadisikerek következtében a Vörös Hadsereg szervezetileg is összekovácsolódott, de a kormányzótanács június végi határozata a Felvidék kiürítéséről és a csapatok visszavonásáról demoralizálta a győztes munkásegységeket. Július közepére elvesztették a Tanácsköztársaság győzelmébe vetett hitüket, elegük lett a frontból, hazatértek. Salgótarjánban felvetődött az a kérdés, nem lenne-e helyesebb a csehszlovák megszállást választani. A kommunista vezetők elvetették ezt a gondolatot. Augusztus 9-én Salgótar-