Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)
lenéz tészta, amelyet mézes mákkal hintenek be/, "verő" /-Nnp/, "lüvlüke" és "podluszka" /= főzelékféle/, "kukó /= tojás/, "poszrik" és "poszrikusz" /= keresztelői lakoma, a cikkben általánosabb lakoma értelemben szerepel/, "kompér" /= burgonya/, "bacsó" / r juiász/, "élet" /- gabona/, "néne" /- néni/ és "csík" /- metélttészta/. Az első hat szó egyik forrásunkban sem szerepel, a hetedik, )oszlikként használatos az Ipoly mentén, a nyelvjárási atlaszban lines ráirányuló kérdés. I további szavak forrásaink alapján vizsgálhatók, melyek alapján I következő eredményre jutottunk. Paládi - Kovács A. említett könyében szereplő mintegy félszáz barkó település közül három szerepelt Magyar Nyelvjárások Atlaszának kutatópontjaként /Barna, Borsodzentgyörgy és Balaton/, további három község pedig a térség közveten környezetéből való /Hét, Tardon és Tarnalelesz/. A fenti tájszaakat e településeken vizsgáltuk, összevetvén a többi kutatópont aataival. Összességében kettős következtetésre jutottunk. A tájszaak megoszlása azt mutatja, hogy a szóhasználat nem feltétlen azoos egy néprajzi csoporton belül - esetünkben a barkóknál- sem, másént fogalmazva a nyelvjárás és az etnikai csoport nem pontosan fei egymást. Ezt érzékeltetik az árpa, búza, rozs és zab együttes egnevezései: Barnán gabonának, Borsodszentgyörgyön kalászosnak, alatonon pedig termésnek nevezik. A térséget határoló Héten az éBt és szemes termény kifejezést használják Tardonán és Tarnalesszen pedig Barnához hasonlóan a gabona megnevezést /MNYA 6. téréplap/. Másik következtetésünk az, hogy a tájszavak használata egy 2prajzi csoportnál tágabb körű lehet. Például a metélttészta megnézésére használt csík tájszó eléggé elterjedt a történeti Hont 3 Gömör megyétől kezdve, Nógrád és Heves megyén keresztül, át a ina-Tisza közén egészen le a Bánságig. Mindez összefügghet etnoilturális alakulatokkal és a történelem során kialakult migráci; irányokkal, szempontunkból azonban most csak a tájszavak földjzi előfordulása lényeges. Ezek együttes megoszlása és iménti meggyzéseink azt mutatják, hogy Szvoboda Á. írásában előforduló tájavak megfelelnek a cikkben közölt földrajzi körülhatárolásnak, ezapján a publikáció hitelesnek tekinthető, ugyanakkor eljárásunk néprajzi adatok pontosabb lokalizálására nem ad módot.
