Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

Szórakoztatóan eleven képet fest a bojtorjáni társaséletről, a bálokról, a nagyétkű "Jószív asztaltársaságról". A szórakozás tartalmára utal a bojtorjáni asszonyok által létrehozott "mértékletességi egylet", amelynek - meg nem valósuló - célja volt: megakadályozni a szeszesitalok mértéktelen élvezetét, és a Kék gólyához s az Arany csillaghoz nevű helyiségek, /de méginkább az ottani hölgyek/ látogatását. Közelről ismeri Mimosa Bojtorján szellemi életét, hisz "Mint jól tudja a kedves olvasó közönség, Bojtorjánban lakom, hol lelkes és az irodalmat pártoló emberbarátok találkoznak. A lakás meg a piac drága, az emberek inkább laknak kis lakásban és esznek kevesebbet, de a könyveket nagyban vásárolják és csaknem minden házhoz járatják a "Bojtorjáni Riadót" /igaz, hogy nagyon kevesen küldik be az előfizetési díjat, még utólagosan is./" Betekinthetünk Mimosával a vidéki sajtó sokszor szomorúan- nevetséges, kicsinyes életébe, a kulisszák mögé, s karikatúra szerű humoros rajzban szemlélhetjük, hogyan készültek a nógrádi lapok, azaz hogyan is szerkesztették a Bojtorjáni Riadót: "Nem volt kétségbeesettebb két individium Bojtorjánban, mint én és Boros ur. öt év óta szerkesztjük együtt a Bojtorjáni Riadó czímű politikai, közgazdasági, társadalmi és szépművészeti hetilapot, termé szetesen erős ellenzéki programmal. Első évben, midőn megjelentünk, már t.i. mi és lapunk, a város és közönsége osztatlan lelkesedéssel és örömmel fogadtak. Megbuktattuk vezércikkekben a kormányt, menesztettük a megye főispánját, a képviselőre m°g reá fogtuk, hogy legközelebb lemond és kinevezik Erdélybe filoxera kormánybiztosnak. Hireink közkedveltek voltak. Soha annyi kétfejű borjú és hatlábú birka a vidéken világra nem jött, mint akkorában, melegen üdvözöltünk minden kabátos embert névnapja és születés napja alkalmával és hymen híreket zengtünk a báj- és kellemdús leányok férjhezmeneteléről. Társadalmi czikkeink szenzációt keltettek, amennyiben követeltük a keramit kövezést, a villanyvilágítást, állandó színházat és a községi pőtadóleszá11ítását. . . Lapunk dicsőségének legmagasabb fokát akkor érte el, midőn két kereskedő segéd összegazemberezte egymást... Hasonló jólmenő irodalmi kör is működött Bojtorjánban, "Hazafi Veray