Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

égül levegőn kell megszárítani, hogy a levegőből felvett szén­ioxiddal a maradék kalcium-hidroxid kalcium-karbonáttá alakuljon. 2hérítésnél vigyázni kell nehogy túl fehér legyen a papír, meg îll őrizni a rongypapírra jellemző színt. A sok vizes kezelés köz­ín a papírból kiázik a készítésénél használt un. enyvező anyag, nit pótolni kell. Én erre CMC 1 %-os oldatával kentem le a papírt fehérítés után. A fehérítés meghozta a kivánt eredményt, a papír lyöntetű színe, fogása, frissessége megnyugtatott, ükség volt a dokumentum megtámasztására, legkézenfekvőbb megol­snak a vászonra kasírozás látszott. Sikerült megfelelő vastagsá­és színű lenvásznat vásárolni, amit nyirkosán falapra feszítet­ni föl. Ragasztóanyagként keményítő, CMC, Planatol keverékét hasz­ltam. A dokumentumot átnedvesítettem, szikkadni hagytam, majd meg­ntem ragasztóval. Gumihenger és csont segítségével jól rádolgoz­ni a vászonra, majd egy hétig száradni hagytam. A hiányokat japán sírral töltöttem ki ugy, hogy a dokumentum szintje és a kitöltés intje ugyanaz legyen.A japánpapírt kávéval festettem a megfelelő ínre. Száradás után a vásznat levágtam a falapról és az éleket inatollal kentem meg, hogy a vászon ne tudjon kirójtosodni. A do­lentumon alkalmazott kémiai és restaurálási eljárások reverzibi­tek, éppen azért, hogy a még ismeretlen, a jövőben kidolgozott el­ásokkal, módszerekkel a jelenleg a szécsényi Kubinyi Ferenc Mu­mban található családfa állapota még tovább javítható legyen. Gulyás Gábor ET NE RV AB ÁT ru i_ru B EG KO OS AR JA A m » g f » j t-i I i az e I t <$ B • n i I kell kezdeni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom