Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

i nógrádi szénbányászat műszaki nagyjai: ;erber Frigyes 1856-1897:ber Frigyes halálát "Salgótarján Baross Gáborja meghalt" cimL adta hírül 1897. december 12-i számában a megyei hetilap. leves bányaigazgató produktív életének 41. évében - férfikora .én - váratlanul hunyt el. :rovicán /Sremská Mitrovica/ született 1856. november 28-án cs. ', katonai hivatalnak családjában. Középiskoláit Pancsován a föliskolában végezte kitűnő eredménnyel. Az alig 17 éves ifjú 2-ben a freibergi akadémián tanult tovább s kitüntetéssel szete meg az általános mérnöki és bányamérnöki oklevelet. 1878-ban Berzászkán az ottani szénbányáknál gyakornok, 188o-től Kozla yatelepen üzemvezető. 1882-ben érkezett Salgótarjánba, s itt algótarjáni Kőszánbánya Rt-nél kezdett dolgozni Zemlinszky Rekeze alatt. Négy évig /1886-ig/ mérnökként, három évig /1889bányagondnokként, majd 1889-től haláláig bányaigazgatóként korlati ismeretekben gazdag, tudományosság magas szintjén álló <emberként dolgozott. Linszky Rezső 1884. évvégi nyugdíjazása után a salgótarjáni báLgazgatóság csak nevében élt tovább, tulajdonképpen nem is igaz5, hanem két mérnök: Gerber Frigyes és Márton Lajos majd ké) Gerber egyedül vezette. 1886-től került Gerber a salgótarjá.gazgatóság élére mint a tarjáni kerület bányagondnoka, aki melóit rendelve az inászói bányagondnok Pfaff Gusztáv. A két gondazonban nem mindenben értett egyet az üzemfejlesztés technikai éseiben, de Gerber szakmai tudása, emberi magatartása mindig ért. dhatatlan munkássága a szénbányászat technikai szintjének ese körül, a munkáskérdések iránti nyitottsága és cselekvése i kötelességünkké tevékenységének felvázolását. Nevéhez fűződik