Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

ebédre rántottát. /.../ A húsféle vasárnapra marad, akkor aztán fejes káposztával eszik a nyárra tartogatott húst, de azért eszik lüvlükét is. Másfelé tótosan podluszkának hívják. Egyéb főzeléket a palóc, a barkó nem ismer. A vastag főzeléket egyáltalán nem isme rik. Érdekes ahogy ezt a főzeléket eszik. A família körülállja az asztalt, és fakanalakkal merít a tálból. /.../ A háztartást az asszony látja el. Igen, de sem a barkó, kevésbé a palóc, nem ád ám a feleségének ehhez semmit, csakis a lisztet s a sertést. A többi az asszony dolga. Az asszony pedig tart libát s a tollút eladja. /.../ Az asszony az ő bevételeiből először a gyermekeket és magát ruház za, s a maradékból sót, túrót vesz. Ha nem telik, akkor megcseni az öregnek a szuszékját, és ma egy tányér, holnap egy tányér búzát pocsékol el, csakhogy a háztartáshoz meglegyen ami kell, - s a bolondos barkó meg palóc ezt vagy nem veszi észre, vagy ha észreveszi, úgy tesz, mintha nem látná. Van azonban az évnek egy napja, amikor a palóc gyomra nem panaszkodik. Ez a búcsú. Minden katolikus falunak megvan a búcsúja. Erre készül a falu lázasan hetekig. A lányok, asszonyok napszámba mennek. A férfiak fuvarba. A gazdasszony árul tojást, csirkét és erre a napra ölnek, sütnekfőznek annyit, hogy beosztással két hétig is jól élnének rajta. De hát ez már így van szokásban. Ekkor mint legnagyobb luxust a cukrozott tejes rizskását is megengedik maguknak. Ellátogat ekkor a szomszéd falukból sógor, koma és esznek, isznak reggeltől reggelig. A legények táncolnak és verekednek, s némely faluban a verekedés búcsú napjára előre be van jelentve. Mert erre a napra tartogatja akinek ki ellen haragja van, a leszámolást. Bíz aztán ilyenkor az emberhalál is megesik nem egyszer. Az sem éppen ritkaság, hogy a csendőröknek kell lövöldözni, hogy véget vessenek az ádáz harcnak. A búcsú katolikus községekben az, ami a disznótor a kálvinista községekben: a nagy trakta napja! Az általános nagy trakta! De azért hébe hóba még is nyílik alkalom a dínom dánomra; főleg a farsangban, amikor bekövetkezik a poszrikusz ideje faluhelyen./...