Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

Ámde váratlanul jött egy földrengés, egy roppanás hangzott, s mint a egy világrész süllyedne el, hirtelen és örökre eltűnt a szemek lől az a Magyarország s az a parlament, melynek szokásait, alakjat és levegőjét rajzoltam. rásaim, melyek fiókomban megmaradtak, úgy tűnnek fel nekem azóta, int azok a szúnyogok, melyek a borostyánkövekbe, valamikor azok épződésénél, valahogy bennrekedtek, és az átlátszó sárga kövekbe rökre bezáródtak. A szúnyogok bizonyára egypár százezer év előtt s igénytelen állatkák voltak, és ha valamelyik a levesbe esett, ihetőleg az akkori emberek is kihajították onnan, de ha véletlenül bba az izzó pépbe pottyant volt bele, melyből a borostyánkő képzőjtt, a világért se feszegetné most ki a kőcsiszoló onnan, mert ez i a kőnek nagyobb értéket, s viszont a borostyánkő teszi maradandó 5 a szúnyogot. jrülbelül ilyen... szúnyogokká lettek az én régi karcolataim és •ásaim. Szúnyogok, melyek már nem csípnek, és nem kellemetlenkedik, de valóságos tartozékai a fejlődéstől elvágott és már elraktáizott régi világnak." dr.Kovács Anna