Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/1. szám (Salgótarján)

Egy honvéd naplója

IV. Krúdy Gyula nagyapjáról Krúdy Gyula az iró vagy félévszázad múltán némiképp hasonló emlékképet rajzolt alakjáról: "A nagyapám negyven szivart szívott el napjában, meg is halt csaknem százesztendős korában. De kocsmába nem járt, inkább a cselédszobák körül settenkedett. S nem mindig siker nélkül. A katonás, nyalka, kemény tekintetű öregúr, aki még nógrádi kiejtéssel beszélt magyarul: nem kis eredményeket mondhatott magáénak a fiatal nőszemélyek körül... Különböző öreges sajátságai is voltak. Dohogva káromkodott, ha erre a legkisebb alkalma nyílt. Abban az időben azt mondták a káromkodó emberekre, hogy katonás magatartásúak. Nos, nagyapám valóban honvédkapitány volt 48-ban, és a komáromi sáncokon a menyecskéket táncoltatta, amikor a német ágyúzott. Mintha egyebet sem tett volna a szabadságharcban: mindig csak táncolt darázsdereku, riszáló, hevült keblű honleányokkal a bástyán - nem sokat beszélt különben a hadjáratról." dr.Kovács Anna