Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/1. szám (Salgótarján)

Egy honvéd naplója

1848 márciusa Nagy Ivánt "a kiugrott papnövendéket" Pozsonyban találta. "akkor már a politikai pályán a pártok elvi állását ismervén elveim inkább az ellenzéki /vagy liberális/ nézetekhez vonzván" - így határozta meg önmagát, kialakult politikai állásfoglalását az ekkor mindössze 24 éves fiatalember. Balassagyarmatra hazatérve arról panaszkodik, hogy minden közügyi foglalatossága a naponkénti nemzetőri gyakorlat csupán. Tevékenyebb életre vágyott. 1848 júniusában fel is költözött Pestre, azzal a reménnyel, hogy állást talál, mert ekkoriban pusztán örökségéből élt. Pártfogója azonban nincs. Egy barátja a földije Majer Károly révén a Nemzeti Újság szerkesztőségébe lett bejáratos. Ezen kívül a Reform című lap - melynél' mint később nyilatkozta, elveit nem kegyelte - belmunkatársa volt, a belföldi levelezéssel foglalkozott. Természetesen a lapoknál ingyen dolgozott. Munkájának egyedüli haszna a Reform szerkesztőségében végzett tevékenységéért a Nemzeti Színházba szóló ingyenjegyek voltak. Ezek miatt pesti életét a viharos, izgalmas idők ellenére is hasztalannak, meddőnek tartotta, unalmasnak érezte. Ezért aztán elhatározta, hogy ügyvédi vizsgát tesz, de végül is a körülmények irányították olyan pályára, ahol ugy érezte igazán hasznos lehet, katona lett. A közhangulatra utal az az esemény, ami siettette Nagy Iván elhatározását. Egy földije kereste azzal fel Nagy Ivánt,