Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/1. szám (Salgótarján)

Öltöztetett Mária-szobor nyomában

katona -, vagy, ha munkába megyek, hát hányszor bemegyek /a belső szobába/, megsimogatom, /sírva mondja /ha' Szűzanyánk segíts! Hát milliószor csókolom meg... Milliószor, meg mikor az ég villámzik, hát mindig, na." /S.J.né/ A szobor csókolása nem egyéni jelenség, a korábbi generációnál is: "...mindenki megcsókolta, mikor imádkoztunk, aszt mikor elmentek akkor mindenki megcsókolta, oszt elmentek." /S.J.né/ A szombati napot a katolikusság országszerte a Szűzanya napjának tartotta, e naphoz számos szokás és hiedelem fűződik, s ilyenkor Mária tisztelete kiemelkedően fontos. Adatközlőink gyermekkorában a nagyszülők még minden szombaton közösen imádkoztak Fodor Ignác faragta szobor előtt: "... Mécses vót. Ollan szív alakú , de csak illen kicsinyke e. Üvegbó vót. Ollyan három láncon lógott... Azt szombaton olajat öntöttünk bele... Az ott vót, soha nem égett, de minden szombaton reggel meg köllött gyútani,és egész esteiig égett... Mer szombat Szűz Mária napja." /B.J.né/ Ezenkívül Mária - ünnepekkor is imádkoztak a szobornál s ilyenkor még a szomszédok is átjöttek. Nyolcan-tízen végezték a rózsafüzért litániát mondtak és a kedvelt Mária-imákat/ Most segíts meg Mária... Oltalmad alá futunk.../ imádkoztak. Imádkozási alkalmakkor körülülték a szobrot s környezetét megfelelően díszítették. Az asztalra fehér abroszt tettek s "két gyertyatartó vót, abba vót a két szál gyertya. Előbb fa gyertyatartók vótak, azután oszt édesanyám vett ollyan fémből, hát má az szebb, aszongya, divatosabb... Egy váza virág vót a háta mögött." /B.J.né/ Betegségből való felgyógyulást is Mária erejének tulajdonítanak: Nagyon szerettük... én azt ugy gondótam, hogy engem az /Mária/ segített meg. Műtötték is, nagy műtétem vót, akkor is mindig velem vót... nem az, kis Mária szobor... Hát akkor is azt mondom, hogy engem bizon az segített meg. Még az orvosok is azt mondták: B. néni maga csodálatosan gyógyult meg." /B.J.né/ Évente egy alkalommal a nagyobbik Mária szobrot kiviszik a házból. Űrnapjakor a ház előtti "gunyhóba" állítják, az emlékezet óta mindig. Végezetül a rövid bemutatás után úgy látjuk, s ezt más adatok is sejtetik, hogy még ma sem zárhatjuk le a hagyományosan művelt vallásos népi plasztika adatbázisának számbavételét, és Nógrád megyében e téren is lehet még eredményeket felmutatni.