Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)

Így látta egy kortárs a balassagyarmati múzeumot fél évszázaddal ezelőtt

így látta egy kortárs a balassagyarmati múzeumot fél évszázaddal ezelőtt Ez évben 95 éves a Palóc Múzeum. Történetéről rövidesen napvilágot lát Zólyomi József tudományos feldolgozása. Nem is az adatok gazdagítása céljából adjuk közre az alábbiakat. A múzeum ismerői számára azonban bizonyára érdekei lesz felidézni, hogyan vélekedett az intézményről, gyűjteménygyarapításának koncepciójáról, kiállításairól egy nógrádi főtisztviselő. Nevezetesen: Horváth Sándor alispán. A néprajz előtérbe helyezését szorgalmazó vélemény nem csupán a magánember ilyen irányú érdeklődéséről informál. Horváth Sándor a vármegye azon vezetői közé tartozott, akik felismerték a nógrádi parasztság hagyományos kultúrájának jelentőségét, támogatták e kultúra emlékeinek szakszerű összegyűjtését, feldolgozását. Sőt - ha még oly szerény nyereséggel kecsegtetett -, "hasznosítani" is akarták valamiképpen. Horváth Sándor a megyei idegenforgalom fellendítésében. Több erre vonatkozó gondolata ma is megfontolásra késztethet azon írásból, amelyet "A népművészet az idegenforgalom szolgálatában" címmel közölt a Magyar Fürdőélet és Idegenforgalom folyóirat 1940-ben. Az évforduló kapcsán azonban most a múzeumra vonatkozó részt emeljük ki. "Balassagyarmat város kellő közepén egy nagy gonddal fenntartott gyönyörű parkban - amelyről csak a jó gyermatiak nem tudják, hogy gyönyörű - áll a vármegyei múzeum épülete. Wälder Gyula műegyetemi professzornak egy fiatalkori alkotása, mely kifejezetten múzeumnak készült, tehát belső beosztásában is követi a szakszerűséget. Ritkaság még ma is, hogy pár ezer lakosú kis megyeszékhelyen, mely 16 év előtt még községi szervezetet viselt, ilyen monumentális épület álljon rendelkezésre... Nálunk Nagy Iván a híres genealogus és nógrádi főlevéltáros kellett hozzá, hogy ez a múzeum megszülessen. Ráhagyta a vármegyére 12.000 kötetnyi könyvtárát, s hogy ez a könyvtár fedél alatt legyen, megfelelő épület költségeire, horpácsi családi birtokát. Ebből a hagyományból s a kir. kormány támogatásából épült a múzeum, amelyet egy alapszabályokkal megalakult múzeumi társulat vett gondozásba, s vezette a társulat tagjai sorából megválasztott igazgató. Ezek az igazgatók végtelen derék, kedves öreg urak voltak, rendszerint nyugalmazott tisztviselők, akik tényleges állapotukban minden egyébbel foglalkoztak, csak éppen múzeummal nem, viszont nyugdíjas korukban semmi mással, csak a múzeummal.