Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)
Az első rádióriport Salgótarjánból
Az 1868-ban alapított Salgótarjáni Kó'szénbánya Rt. az ország egyik legnagyobb bánya és iparválLalata volt, a város és környékére 30 kilométeres körzetben nyomta rá bélyegét, több mint ötezer bányamunkást foglalkoztatva. Róth ismertette a bányamunka nehézségét, majd röviden szólt a bányamunkásság jóléti és nevelési, illetve kulturális intézményeiről, társládájáról, a cserkész, a levente és sportegyesületeiről. Lényegében azt próbálta megfogalmazni, hogy miképpen doLgozik a bányász a föld mélyében és hogyan szórakozik, sportol, művelődik fenn a "napsütésben". A riport utáni sajtóvéleményben, ismertetőben a beszámolóról így írtak: "Kellemes volt, úgy itt és általában a közvetítés többi részeiben, állandóan hallani a munkásjóléti intézmények nemes és nagyszerű munkájáról". De megszólalt a bányamunkások képviseletében Ponyi Mátyás is, aki "keresetlen egyszerű szavakban találta meg azt a hangot, amely a munkásság mai helyzetét, szociális s mégis nemzeti gondolkodását s a Társulat iránt tanúsított hűségét pregnáns rövidséggel volt alkalmas kifejteni". Ezt a "hűségnyilatkozatot" nem lehet azonsítani a munkásság véleményével, A rádiófelvétel 13 órakor folytatódott a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni acélgyárában. Fabini Henrik igazgató távollétében Gól ián Rezső főmérnök adott igen érdekes ismertetést a gyárról. A viharszünet miatt megszakított közvetítést 14 órakor folytatták, melyben fő hangsúlyt kapott, hogy a közel 1400 munkást foglalkoztató gyárban az ország vasáruszükségletének nagyrészét fedezik, sőt exportra is van lehetőség. A riport előtt itt is a gyári dalárda énekelt Urschutz József karnagy vezetésével. Az ország egyik legrégibb, 1894-ben alapított kályha és vasárugyára a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt. üzemei következtek ezek után, ahol a körkérdésre Tarnay Kálmán főmérnök adott részletes tájékoztatást. Az igen kiterjedt gyártmánylistából a hazai szenek gazdaságos tüzelésében csaknem egyedülálló "Neoperpetuum" örökégő, öntöttvas kályhát mutatta be az országnak. A vasöntöde után a Salgótarjáni Palackgyár Rt. jogutódja a Salgótarjáni Üveggyárt Rt. meglátogatása következett. Az 1893-ban alapított üveggyárban Szenté László főmérnök ismertette tömören és szakszerűen az üveggyártás menetét, különösen az Owens-féle automata palackgyártó gép munkáját mutatta be.