Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)

A kovaföldbánya titka

A kovaföldbánya titka Szurdokpüspök! és Gyöngyöspata között; pontosan Nógrád és Heves megye határán már messziről látható egy nyíltszíni kőfejtő. Közelebbről szemlélve figyelhető meg, hogy itt egy finoman rétegzett palás szerkezetű helyenként kréta -módjára laza, másutt üvegszerűen kemény anyagot bányásznak. Ez a kőzet a kovaföld, melyet még kovapala, diatomit, hegyliszt, "parafakő" néven is emlegetnek. Az emberiség már régóta ismeri és felhasználja. Legelőször a rómaiak ismerték fel rendkívüli könnyűséget és építőkövet készítettek belőle. A középkorban elfelejtették, csupán a harmincéves háborúk idejéből tudunk egy meglehetősen sajátos felhasználási módról: éhínség idején a lisztet "dúsították" vele. Reneszánsza és ipari méretű kitermelése a dinamit gyártásával kapcsolatban lendült fel, amikoris az erősen robbanásveszélyes n

itrogl

îcerin felszívására kezdték használni. Azóta a kovaföld az ipar számos területén vált nélkülözhetetlen nyersanyaggá. Jól alkalmazható szűrésre, csiszolásra, kémiai reakciókat elősegítő katalizátorok szubsztrátumaként. Vagy éppenséggel mint háztartási súrolópor vagy sebhin+őpor. A kerámiagyártás során mázak készülnek belőle. A modern építőipar is igényt tart rá, mivel kiváló hő- és hangszigetelő. Speciális magashegyi, vagy sarkvidéki építkezéseknél nélkülözhetetlen. Nemkülönben hűtőszekrények, hűtőházak és egyéb hőtechnikai berendezések szigetelésénél. Ezeken kívül pl. a kettős acél falú - kovafölddel bélelt - páncélszekrény tűzvész esetén is megőrzi a benne tárolt értékeket. Mint hangszigetelőt a bizalmas tárgyalótermek- falába is beépítik. Sőt az elmegyógyintézeti dühöngőkamrák falai is ebből készülnek - hogy egy egészen sajátos felhasználási módról is megemlékezzünk. Mindezek után jogos a kérdés: hogyan keletkezik ez az anyag és honnan nyeri eLőnyös tulajdonságait? A választ a Föld történetében nyomozó kutatóktól kapjuk meg. Szurdokpüspöki és Gyöngyöspata vidékén a miocén szarmata korszakában - mintegy 13 millió évvel ezelőtt - csendes vizű tó hullámzott. A Mátrában a nagy vulkáni kitörések ekkorra már javarészt befejeződtek. Az un. utóvulkáni aktivitás azonban még erős volt.