Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)
R.Várkonyi Agnes: Nagy Iván a történész
A kérdés, hogy miért? Közvetlen út sem az életből a történettudományba, se a történetírásból az életbe nem vezet. Bonyolult áttételeket, látszólag össze nem tartozó metszeteket kell szemügyre vennünk, hogy valamit is megpróbáljunk érzékelni a ma még alig ismert folyamatokból, a személyi adottságok és az értékítéletek, a kor követelményei és a történelmi mű létrejötte között lezajló rejtett és izgalmas kölcsönhatások törvényszerűségéből . A legnagyobb kérdés tulajdonképpen maga a témaválasztás. Egy huszonegynéhány éves fiatalember elhatározza, hogy összeállítja Magyarország nemes családjainaktörténeti adattárát az ősködtől 1848-ig, vagyis addig a pillanatig, amikor ő is felvette a honvédruhát. Vajon hogyan jutott eszébe éppen ilyen művet írni. Sem az Akadémia, sem a Kisfaludy társaság nem tűz ki ilyen tárgyú pályázatot. Az 1850-es években pedig az egész ország a közelmúlt és a régmúlt csatáit idézgeti, az elnyomatás és a boszszú históriáiban keres vigasztalást és napilapok a régi nagyságról közölnek nyakra-főre kis színeseket, mert a történelemnek most kell közönséget teremteni, az olvasók vigasztalódni és felejteni akarnak. A szerző eligazítása meglehetősen szűkszavú: az 1848-as törvény eltörölte a nemesi kiváltságokat, az ősiségét megszüntették, a nemesség mint társadalmi osztály nincs többé, történelmi szerepe lezárult. A mű "szüksé gét okadatotják a külföldiekkel összehasonlított irodalmunk e téren feltűnő szegénysége, kopársága: korszerűségét az állami átalakulásnak ősiségi törvényeinkbe mélyen beható újabb intézményei". Majd kifejtette, hogy az "ál-demok rat izmussal szemben", a nemzet történelme érdekében kívánta megmutatni az egyes családok és a nemzet történelmének szerves ,2 kapcsolatát. Bevallhatom, hogy sokáig egyáltalán nem értettem ezeket a gondolatokat. Az ugyan világos, hogy nem valami elmékművet kíván állítani egy, a történelem színpadáról letűnt osztálynak - ahogyan sokan magyarázták a Magyar családok története 12 kötetét. Az sem kétséges, hogy az európai történettudomány példájára használható kézikönyvet akart letenni a hazai történészek asztalára. De hogyan gondolta, hogy aktuális társadalmi programot szolgál - amint írta - "az ál-demokratizmussal szemben". Hogyan vélhették, hogy ez a mű a polgári társadalom és a polgári nemzet megteremtésének is segédkönyve lehet? Korszerű, nemcsak tudományos, hanem társadalmi értelemben is.
