Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)
Zólyomi József: A múzeum történetéből
A főhatóságtól rettegő muzeológus úgy kerülhette el a kilátásba helyezett fekete pontot, hogy elővette már erősen megizmosodott alkudozó képességét, megvette a csizmát 950 forintért, a megmaradt ötven forintért pedig 50 darab fakanalat vásárolt. A jelenthető szám így mindjárt 52-re emelkedett. De ha az eladót sikerült rábírni arra, hogy a padlása sarkában porosodó orsókötegből húsz darabot a múzeumnak ajándékozzon, a muzeológus emett fővel várhatta a főhatóság ellenőrzését. No, ez egy kiragadott példa volt a megtörtént eseményekből, jellemző-nek nem volt tekinthető. Az alku, a hivatásszeretet, a parasztember múzeumtisztelő magatartása nem lebecsülhető értékű tárgyakhoz, olykor tárgyegyüttesekhez juttatta a múzeumot. Példánkkal csupán illusztrálni szerettük volna azt a kitáguló lehetőséget, amelyet a tanácsi kezelésbe vétel a tárgygyarapítás számára jelentett. A megsokszorozódott néprajzi tárgyvásárlási kerethez programozott gyűjtési terv, elsősorban a hiányzó költséges viseletegyüttesek beszerzését tűzte ki célul. Megfogalmazhatta annak lehetőségét is, hogy egy falu öltözködési kultúrájáról adjon keresztmetszetet a gyűjtemény. Ez utóbbihoz nagy lelkesedéssel, szorgalommal, szakértelemmel kezdett hozzá Flórián Mária néprajzos, akit 1963-ban neveztek ki a múzeumhoz. Szakítva a korábbi hagyományokkal, nemcsak az ünnepi, hanem az egyéb alkalmakhoz kötődő öltözeteket is megvásárolta Rimócon, amely falut a legjobbnak tartott e kutatási terv megvalósítására. A hazai néprajzi kutatásnak ebben az időben még nem sok gyakorlata volt a tárgy- és témagyűjtés, a tudományos feldolgozás és a közművelődés összekapcsolására. Flórián Máriának céltudatos munkával sikerült e hármas funkciót megvalósítania. Rimóc községben kort, állapotot, alkalmat jelölő viseletegyütteseket gyűjtött. Az itteni témagyűjtésben gondosan rögzítette a vi seietválfást, figyelembe vette a birtokviszonyokból adódó eltéréseket. A gyűjtött anyagból kiállítást rendezett a Palóc Múzeumban, majd kutatási eredményeit Rimóc népviselete című könyvében tette közkinccsé. Ez utóbbiról annyit tartozunk elmondani, hogy az akkor soron következő, Szombathelyen megtartott megyei múzeumigazgatói értekezlet az év egyik legalaposabb, legjobb néprajzi feldolgozásának minősítette ezt a munkát azzal a megjegyzéssel, hogy a szöveg közötti felvételek elkészítéséhez jobb fényképészt is alkalmazhatott volna.