Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

Nagy Iván életútja / - életrajzi mutató - /

1854 őszén megismerte Csaté Máriát, akit egy év múlva feleségül vett. Három gyermekük közül Aladár /1856-1890/ élte meg a felnőtt kort. Történeti tárgyú tanulmányaival rendszeresen jelentkezett a pesti Lapoknál, többek között a divatlapokban /a Hölgyfutárban Magyar Hölgycsarnok c. sorozatával/, az Uj Magyar Múzeumban /ahol Menyői Tolvaj Ferencre hívta fel a figyeLmet/. 1855 augusztus I-én Toldy Ferenc közbenjárására - kinevezték a pesti Egyetemi Könyvtárba, ahol 1870-ig dolgozott. A könyvtárnál töltött 15 év alatt bontakozott ki a pozitivizmus jegyében történetírói tevékenysége, megjelentek legfontosabb munkái, 18571868 között a legnagyobb hatású a Magyarország családai XIII kötetben. 1862-ben Knauz Nándorral együtt megjelentették rövid életű folyóiratukat a Magyar Tudományos Értekezőt. 1867-től a Magyar Történelmi Társulat tagja volt. 1870-ben elvállalta az Országgyűlés Képviselőházi Naplójának szerkesztését . 1874-ben a Magyar Tudományos Akadémia - Ipolyi Arnold javaslatára rendes tagjai sorába választotta. /Levelező tagsági oklevele 1860-ból való./ 1878-ban orvosai tanácsára beadta nyugalmi kérvényét, és július I I-én végleg kiköltözött a Balassagyarmathoz közeli Horpácsra. Horpácsi évei alatt tevékeny részese a megyei köz- és tudományos életnek, rövid ideig a község bírája volt, megyei monográfia írásába fogott, majd élete utolsó évtizedében múzeumalapításba kezdett, s mindemellett folytatta tudományos munkáját. 1883-ban az akkor alakult Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság első alelnöke lett. 1883-1886 között résztvett a Siebmacher-féle Wappenbuch magyarországi részének szerkesztésében. 1890-től tagja volt a Természettudományi Társulatnak. 1891 november 29-én főként az Ő munkája eredményeként megnyílt a Nógrádvármegyei Múzeum. 1898 október 26-án halt meg Horpácson.