Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

Nagybákay Péter: Nagy Iván heraldikai és genealógiai munkássága

Főműve, a Letűnt századok uralkodó társadalmáról, a magyar nemességről közvetlen Eötvös József nagy tanulmányát, a XIX. század uralkodó eszméit /1850-54/ követően jelenik meg. Táblabíró származéknak tartja magát, de abból a fajtából, melynek eszménye a haza és haladás, és mint ahogy Várkonyi Ágnes találóan megállapította - noha a megyei nemesi családok szövevényes rokonsága veszi körül, státusát nem származása, s nem is állása után határozza meg, hanem foglalkozása alapján magát "proletárius"nak mondja, s ez felfogásában azt jelenti, hogy nem vagyonából, hanem / , „ /29/ tollából él. Mint realista történésznek rendíthetetlen eszménye a történelmi hűség és igazság volt. Ez már önmagában is elég lenne Nagy Iván érdemeinek elismeréséhez. Nem feledkezhetünk meg azonban áldozatos, fáradságot nem ismerő, hallatlan vasszorgalmáról sem. Aki csak egy pillantást vetett kézirat-hagyatékának kötettornyaira, az képet alkothat magának a genealógiai adatgyűjtés és rendszerezés munkaigényességéről, a történetírói napszámosmunka szürke, aprólékos és igen fáradságos voltáról. Végül mindenkor lelkiismeretes, független, bátor, szókimondó bírálatai különösen nagy tiszteletet ébresztenek bennünk. Nagy Iván ne^e elválaszthatatlanul kapcsolódik a magyar történeti segédtudományokhoz, amelyek hazánkban hosszú és tisztes múltra tekinthetnek vissza. Az 1883-ban megalapított Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság nevében Bottló Béla a társaság patinás, nagytekintélyű szakfolyóiratának, a Turulnak egyik utolsó számában 64 év után is emelt fővel és tiszta lelkiismerettel állapíthatta meg, hogy itt mindig következetesen ragaszkodtak az eredeti célkitűzésekhez" a magyar történelem segédtudományainak, a címertannak, oklevéltannak, írástörténetnek, pecséttannak, családtörténetnek és kortannak műveléséhez és terjesztéséhez.'"'^'^ Nem volt pedig ez akkor könnyű feldat, főként a genealógiai területén. Az 1938-ban megjelent Szentpétery emlékkönyvből pédául a többi segédtudományok mellől hiányoztak a genealógiai értekezések, mert a régi, önmagának élő, elkeseredett származástörténet mellett homályos blológiat-ö^ rökléstani szempontok nyomultak előtérbe, az akkori tudós nemzedék pedig /32/ az előbbit mar nem igen, az utóbbit egyáltalában nem vállalta.