Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)
Nagybákay Péter: Nagy Iván heraldikai és genealógiai munkássága
Ez azt jelentette, hogy a magyar heraldikai szaknyelv még nem alakult ki, és fgy Nagy Iván ennek hiányában tudatosan nem vállalkozott másra, mint a címertan tudományos meghatározására, magyarországi előzményeinek és a magyar családi címerek jellegzetességeinek ismertetésére. Tudományos heraldikai munkásságát - mint minden egyéb tevékenységét is a kérlelhetetlen tárgyszerűség és precizitás jellemezte. Ezért adott kíméletlenül elutasító szakvéleményt 1876-ban Altenburger Gusztáv ún. "Czímergyűjteményi programjáról, amelyben nem volt hajlandó hivatalos kormánytámogatást javasolni a "buzgó műkedvelő Gyűjtő úr" vállalkozásahoz. /l4/ Hasonló indokok késztették arra is, hogy második nagy heraldikai vállalkozását abbahagyja. 1883. és 1886 között ugyanis Csergheő Gézával együtt kezdte szerkeszteni a nagy európai címer-korpusz, a Siebmacher's Grosses und Allgemeines Wappenbuch magyarországi részét. Csak az első 8 füzet, i. .. ~ /15/ az F betűig terjedő rész szerkesztésében vett részt. Ezután visszalépett, mert nem volt hajlandó vállalni szerkesztőtársa sokszor nagyon merész, nem kellően megalapozott heraldikai következtetéseit és a szerkesztés felelősségét "a jogtörténelmi igazság, valamint a heraldika szabályai rovására." Erre vonatkozó nyilatkozatát 1886-ban a Turulban közzé • + ++ /'6/ is tette. Nagy Iván I860 és 1886 évi két visszalépése a címertan területéről sajátos módon pozitív hatásúnak bizonyult, mert nyilvánosságra hozott komoly indokai a helyes, tudományos mede"be terelték a magyar heraldikai irodaimat . Összegyűjtött címeranyagának egy részét Nyáry Albert hasznosította heraldikai kézikönyvében, és a Siebmacher több mint 7000 magyar nemesi családi címerének publikálhatósága is jórészt neki köszönhető. Nagy Iván munkássága a magyar pecséttanra is kiterjedt. Már 1850-ben egy Nógrád megyei község magyar köriratú pecsétjéről értekezik,^'^ 1867-ben pedig Técső város pecsétje ismertetésének bevezetésében, a Századokban így ír: "Pecséttanunk - főleg községi pecséttanunk - még egészen parlagon hever. Csak itt-ott találunk irodalmunkba beigtatva egyes adatokat, melyek tanulságul szolgálnak arra, hogy honnan és miből lehetne egykor /18/ már történeLmi segédtudományaink ez ágát is életre szólitani."
