Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/1. szám (Salgótarján)

Házassági szerződés 1932-ből - Keresztelői szerződés 1932-ből

Mielőtt elindultak keresztelni, a gyermeket kisingbe, kötött kabátba öltöztették, fejére gyöngyös féketőt kötöttek, majd fehér selyemsíkos vankusba, dunnikába fektették. A kezes keresztanyja kezébe vette a gyermeket, az összerakott kendőket ráterítették a dunnikára. Mielőtt elindultak volna otthonról a kezes keresztanya fehér zsebkendőbe papírpénztdugott a dunnikába úgy, hogy azt mások észre ne vegyék. A pénz átadásához az a hiedelem fűződik, hogy a gyermek gazdag lesz ha megnől. Az úton a kezes keresztanya ment elől, kezében a gyermekkel. Jobboldalon a kezes keresztapa, baloldalon a bába haladt mellette, őket követte a két pár lógós keresztszülő. Ha a gyermek édesanyja is el tudott menni a keresztelésre, akkor a lógós keresztülők mögött haladt férjével. A keresztelésre indulók először a plébániára mentek, ahol a pap felesége már fehér abrosszal leterített asztalokkal várta, rajta borosés pálinkás poharakkal, süteményes tálakkal. A bába hátyikosárba vitte a plébániára a gyermek szüleitől kapott ételeket, amelyeket az ott előkészített tányérokra kirakott. Csak "szárazételeket" vittek: sülthúst, fasírtot, kenyeret, fehér kalácsot, ezen kívül bort és pálinkát. A mise végén a plébániáról átmentek a templomba, ahol a kezes kereszt anya tartotta a gyermeket, a bába pedig segédkezett a keresztelésnél. A szertartás után a kezes keresztanya megkerülte az oltárt a gyermekkel, majd kijött a templomból. Ha a gyermek édesanyja szülés után már annyira megerősödött, hogy a keresztelésre el tudott menni, akkor az ő avatására is sor került. A megkeresztelt gyermeket a kezes keresztkomaasszonytól a harangláb alatt átvette, és a bába kíséretében az oltárhoz ment avatásra. Avatás után ő is megkerülte az oltárt gyermekével. A gyermekágyas asszony, amint csak tehette, igyekezett az avatáson részt venni, mert addig nem mehetett a határba, szomszédba, de vizet sem hozhatott a kútról. A templomi szertartás után visszamentek a plébániára, ott keveset ettek-ittak, majd hazamentek. A gyermeket a kezes keresztanyja vitte haza, a bába kíséretében. A lógós keresztszülők a piában iáról nem a gyermek szüleihez, hanem haza mentek. Amikor a keresztanya otthon átlépte a ház küszöbét azt mondta: "Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk. Kapja ol aki szereti ." Édc sápja szokta elkapni a gyereket bizonyságul annak, hogy magáénak fogadja.