Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/1. szám (Salgótarján)

Egy tudós báró

Egy tudós báró Lassan száz év távlatából visszatekintve a múlt század második felére, századunk első évtizedére, megállapíthatjuk, hogy ez a korszak volt a magyar régészet hőskora. Követhetjük egy fiatal tudományág kialakulását, fejlődését, olyan polihisztor tudósok nevével találkozhatunk, akik egyaránt maradandót alkottak a történelem, a természettudomány, a régészet területén. Ezt tapasztalhatjuk akkor is, ha Nógrád megye tudományos életét vizsgáljuk. A megye sok neves kutatót adott a magyar történettudománynak, de közülük is kiemelkedő személyiség volt Nyáry Jenő. A Nyáry család bárói ága honti és nógrádi birtokosok voltak, rokonságban álltak a Kubinyi családdal is. Nyáry Jenő történelmi érdeklődését nagyban befolyásolhatta és irányíthatta ez a rokonság: nagybátyja, Kubinyi Ágoston a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója volt, Kubinyi Ferenc példája pedig a régészet gyakorlati oldalához, az ásatáshoz adott neki indíttatást. Bátyja, Albert a Történeti Társulat alapító tagja, szerkesztője az Archaeológ

iai Értesítőnek, a Turulnak, neves történész és a heraldika szakértője. Attól kezdve, hogy Nyáry Jenő átvette örökségét, pilinyi birtokait, életét véglegesen a régészetnek szentelte. Ásatásokat kezd, előbbcsak birtokán, majd barátja, Rómer Flóris biztatására és támogatásával a megye más részén is: Dolányban /Benczúrtalván/, a karancslapujtői Pókahegyen és Cinegéshegyen, de Észak-Magyarország más vidékein Sőregen, Szihalmon, Magyarádon, Őbáston is. Munkájáról rendszeresen tudósít az Archaeológiai Értesítő és a Századok hasábjain. De legnagyobb hatású munkája kétségkívül a pilinyi feltárása volt. A Borsós nevű dombon több, mint kétszáz sírós temetőt tárt fel, rövid kutatást végzett a Várhegyen és a Leshegyen is. Ma már több kivetnivalót is találhatnánk munkájában - a kor szokásának megfelelően nem gyűjtött be minden tárgyat, csak a szebb, ép darabokat, nem készített pontos feljegyzéseket, helyszínrajzot-, de ne feledjük: a mai értelemben vett korszerű ásatási technika csak az 1950-es évek "találmánya". Inkább azokat a tényeket, megállapításokat kell szem előtt tartanunk, melyekben Nyáry Jenő kiemelkedő tehetsége nyilvánul meg. A borsósi ásatása során feltárt sírokat korban egységesnek tartotta, még azzal is megpróbálkozott, hogy néphez kösse azokat. /Ezt az eredeztetést később munkatársa, Érdy J ános fejtette ki bővebben./