Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1985/1. szám (Salgótarján)

Adomák az 1857-es Losonczi Naptárból

1855 Luby Sándor /Balassagyarmat/ költő, újságíró, Komjáthy Jenő barátja. 1855 Némethy Kálmán /Szécsény/ máig feldolgozatlan életű különc kutató. 1855 Serly Lajos /Losonc- Lucenec, Cs/ zeneszerző, karmester. 1975 Seidner Mihály /Rimóc/ mérnök. 1880 Simon János /Miskolc/ megyei levéltárcs, történész, verseket is írt. ADOMÁK AZ 1857-es L0S0NCZI NAPTÁRBÓL Egy mesterember bosszúságában monda serdülő tanítványának: Kölyök hozz egy pálcát hadd rakjam a hátadra! Erre felel a tanítvány: Uram, minek fáradnék pálcáért inkább csak ököllel essünk egymásnak. Egy papnő azt kívánta, bárcsak ő egy könyv lehetne, hogy a férjének mindig bele kellene tekintenie. Én sem bánnám, mondta a pap, hanem ha kalendárium lennél, hogy minden évben mást vehetnék. Egy czigány lovát koplalni akarván tanítani, semmit nem adott neki enni, annyira, hogy éhen döglött a ló meg. Ezt látván a czigány így kiáltott fel: Ej, ej! be kár, hogy akkor deglett meg ezs a pára, mikor a mesterségét már megtanulta volna. Egy csinos menyecske midőn szülésbe kínlódnék s férje igen búsult, így vígasztala az asszony: Ah édes uram sose búsulj, úgyis tudom, hogy nem te vagy annak oka. Egyszer egy nagy borivónak egy közönséges poharat tettek elibe, ki is egy darab pántlikát kért. Midőn kérdezték tőle: minek az a pántlika: Hogy ezt a kis poharat meg kössem, szóla a nagy borivó, mivel félek, hogy másként el találom nyelni. Tanulság, hogy nagy borivó elé nagy poharat kell tenni.